Ismerős érzés, amikor mindenki tanácsokkal lát el gyermeknevelés terén? A rokonok, barátok, ismerősök vagy önjelölt gyermeklélekgyógyászok jó szándékú megjegyzései és iránymutatásai tengerében az ember úgy érezheti, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Ha veszed a fáradságot és ellátogatsz még néhány előadásra is, akkor pedig egyenesen úgy érzed, hogy nálad rosszabb szülő nem született e földtekén. Ráadásul, míg Te próbálod a modern kor legújabb nevelési elveit elsajátítani, gyermeked valahogy nem akarja meghallani az idők és a Te szavad.

Akkor most ki is nevel kit?

Pénzügyi téren sem egyoldalú ez a folyamat. Bár mankóm segítségével a Te feladatod valamilyen közgazdasági alap lefektetése utódod számára, ne lepődj meg, ha ennek során pár érdekes és tanulságos párhuzamra lelsz majd.

 Szóval a zsebpénz már csörög a malacperselyben, tehát felmerül a kérdés, hogy mire is költse el a Te drágaságod? Valóban elköltse? Te hogyan kommunikálnád ezt utódodnak? „Kapsz gyerekem zsebpénzt, mire költenéd?” Vagy, inkább: „Kapsz gyermekem zsebpénzt, mi az a cél, amire takarékoskodnál?”

Ugye mást és mást sugall az egyik és a másik mondat is? Te is érzed? Költeni, vagy egy cél elérése érdekében takarékoskodni?

 A következő fogas kérdés, hogy milyen célokat tűzzetek ki rövid-, közép- és hosszútávon.

Rövidtávon a mindennapi kényeztetés és szükségletek jöhetnek szóba, ahogy azt már korábban is taglaltam. Bár itt is lehetnek már vitáid csemetéddel. Neked mik a mindennapi szükségleteid? Mi az, amire nap mint nap költesz? Csak az élelmiszer, háztartási vegyi áru, a létfenntartáshoz szükséges dolgok, mint amilyenek a rezsikiadások? Vagy azért elcsábulsz egy-egy mozira, süteményre, könyvre is?

Baj ez? Nem hinném. Az impulzív, érzelmi alapú vásárlások éppúgy részei életünknek, viszont mértékük az, ami nem mindegy. De az is megeshet, hogy ami neked alapvető fontosságúnak tűnik, más feleslegesnek ítéli azt meg. Ugyanebbe a szituációba kerülhetsz gyermeked nevelése kapcsán is. Ha neki egy focis kártya vagy egy nyalóka, esetleg egy süti vagy éppen egy mintás cellux az, ami heti rendszerességgel költségként felmerül, akkor első lépésben hagyd, hogy pénzét költse arra, amit még így – tapasztalat nélkül – fontosnak tart! Csak finoman terelgesd, hogy a vagyonkájának ezen részével minél ügyesebb gazdálkodjon! Ha így tesz, abban az esetben több marad a nagyobb vágyak megvalósítására.

Ha a rövidtáv rendben van, lassan mehettek a boltba, mert összegyűlt a pénz a középtávú célra is.

Amikor besétáltok az üzletbe, és szembesülsz a hőn áhított játékkal, akkor jöhet az újabb hidegzuhany. A fejedben élt egy kép egy már fajsúlyos kiadással járó játékról, viszont az közel sem biztos, hogy ez egyezik a gyermeked vágyainak netovábbját képező műanyag, csiri-csáré dologgal.

Mekkora hülyeség!!! – dühönghetnél joggal… De előtte azért nézz egy kicsit körül a felnőttek világában is! Hányan vesznek meg olyan terméket, amire más elkerekedett szemekkel néz, vagy éppen néhány hét múlva már a szekrény mélyén lapul és csak a lomtalanítás időpontját várja. Lám, sokan még érett fejjel sem gondolják át, mit vesznek meg, illetve miért. Hát hogyan várhatnád ezt el egy fiataltól!? Persze őt is mozgathatja például, hogy az osztályban már mindenkinek ilyen cucca van, és szerinte kizárólag ettől lehet menő. Ismerős, amikor a szomszéd új nagyképernyős tévét vesz, és rá egy hétre a következő szomszéd már cipeli is befelé az eggyel nagyobb méretűt?

 Szóval ne ítélkezz elhamarkodottan!Inkább hagyd, had tapasztalja meg utódod az érzést, amikor a következő alkalommal már nem marad pénze olyanra, ami értelmesebb kiadás lenne!

 Talán ez az az időintervallum, amit átlát gyermeked, és már érzékeli, hogy itt bizony el kell telnie jó pár hétnek, mire összegyűlik a szükséges pénzmag. Ráadásul a cél takarékoskodással való elérése némi lemondással is jár. Ha úgy érzed, hogy ezen az időtávon már működik a dolog, akkor ott álltok kéz a kézben, hogy „kilépjetek” a nagybetűs ÉLETBE! Mármint a pénzügyibe… a hosszabb távú célok, komoly döntések, bankfiókok és számlák univerzumába.

Vajon hány háztartásban merül fel a kérdés, kell-e adni a gyereknek zsebpénzt, vagy sem, és ha igen akkor mennyit?

Jó hírem van a gyerekeknek, mert a mérleg nyelve a zsebpénzadás javára billen.

De szülőként sem jársz rosszul, hidd el! Ha okosan használod a zsebpénz intézményét, akkor egy pénzügyileg is érett gyermek kerül ki a kezeid közül, aki jó eséllyel állja meg helyét az életben, s talán nem, hogy nem szorul majd a segítségedre, hanem akár még vissza is tud adni valamit abból, amit Tőled kapott. Ha pedig majdan az unokádat is olyan szellemben neveli, mint Te őt, akkor pedig kényelmesen hátradőlhetsz leendő karosszékedben, s nyugodtan élvezheted, a boldog öregkort… De ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval zsebpénz… ahhoz, hogy idáig eljuss, elsőként a pénzzel kell megismertetni az apróságokat, erről szólt előző cikkem. Most, hogy ezt már kipipálhattad, jöhet a gyakorlati kiképzés.

Hogy mire adsz zsebpénzt, és milyen gyakran, ezt családja válogatja. Nem cél, hogy a gyerek egy idő után már mindenért anyagi ellentételezést várjon el, és az összes ünnepen pénzt kasszírozzon be a rokonoktól. Viszont, ha már elmesélted neki, hogy munkával lehet első lépésben pénzt keresni, akkor érdemes valami hasonlóhoz kötni a zsebpénzt is.

Ez lehet az iskolai teljesítmény, vagy házimunka, stb. idősebb gyermeknél konkrét munkavégzés sem ördögtől való dolog a rokonságon belül, s ha már 15. életévét betöltötte, akkor az engedélyeddel valós munkát is vállalhat az iskolai szünetekben.

Ezzel megvan, hogy miért cserébe jár az a zsebpénz, további kérdés, hogy milyen gyakran, s leginkább az, hogy mekkora legyen a mértéke.

E kettő amúgy is összefügg, hiszen érdemes magadban egy hónapra meghatározni a zsebpénz összegét, és onnantól csak rajtad áll, hogy ezt milyen gyakorisággal adod utódodnak. Arra azonban nem árt figyelned, hogy kezdetben az elvégzett feladat, vagy munka után egyszerre nyomd gyermeked kezébe az érte járó javadalmazást, mert ezzel erősíted a kapcsolatot az elvégzett munka és a fizetség között.

Nem árt, ha a feladat nehézsége egyenes arányban áll az érte kapott pénzösszeggel!

Téged se motiválna, ha több munkáért kevesebb pénzt kapnál, mint ha fele annyit végeznél el, nem?

A „zsebpénz fázis” nem jelenti azt, hogy a korábban elkezdett jó gyakorlatokat, mint közös vásárlás, számlák befizetése, utalás, el kellene felejteni, sőt.

Ezek keretében, ahol lehet hagyni kell neki némi szabadságot, és azt a játékkártyát, édességet, magazint, amit eddig Te vettél meg neki, most már ő vásárolja meg olyan rendszerességgel, ahogy zsebpénze engedi. Ne lepődj meg, ha egy idő után kevesebb csokipapír, és magazin halmozódik fel a lakásban…

Ahhoz, hogy a takarékosság tudatosabb szintjére léphessen a felnövekvő generáció, némi irányításra természetesen szüksége van. Ha már látod a megtakarítási szándék halovány kezdeményeit, akkor bátorítsd és egyengesd ezen az úton gyermekedet. Egy idő után eljuttok oda, hogy már fel lehet osztani két részre azt a pénzmagot: megtakarítani való rész, és elkölteni való rész.

Na de mire takarítson meg? Ehhez célok kellenek! És megint egy sarkalatos ponthoz érkeztünk, hiszen a céltudatosság és türelem kettősével is mélyebb barátságot köt a pénzügyi nevelés során az ifjúság.

Hitted volna?

Kezdetben rém egyszerű dolgokra kell gondolni, pl.: egy könyv, egy kisebb játék, stb. a lényeg, hogy minimális időnek el kell telni, amíg összegyűlik a hőn áhított dologra, a kérdéses összeg. Ez járjon akár némi lemondással is az ifjú részéről, az külön bónusz pont, és megkönnyíti majd a későbbi etapok abszolválását.

Ha már megy kicsiben a félrerakás, akkor tovább finomíthatod a megtakarításra nevelést, ösztönzést. Ez persze azt is jelenti, hogy időben is léptünk előre, és gyermeked is érettebb, s reményeim szerint zsebpénze is gyarapodott.

Ha nem, akkor térj vissza a „Start mezőre”!

E fázis végére el kell jutnotok odáig, hogy már legalább három részre bontva kezeli utódod zsebpénzét. E három pedig:

1. napi vagy egyszerűbb kiadások, mint pl.: tízórai megvásárlása a boltban;
2. rövid távú célokra félretett pénz, mint pl.: könyv, kisebb játékok, mozijegy, stb., kisebb értékű dolgok;
3. közepes/hosszabb távú célokra félretett összeg, mint pl.: nagyobb játék, kirándulás, elektronikai eszköz, stb., ezek már komolyabb értéket képviselnek.

Jól látod, hogy banknak még a közelébe sem mentél, még a neten sem bújtad a különböző ifjúsági számlacsomagokat. Hogy is tennéd, hiszen mielőtt a forgalomba hajtanál, mint tanuló vezető Te is elvégzed a szokásos, KRESZ, és rutin vizsgákat. Nincs ez másként a pénzügyekben sem!

Legalábbis pénzügyileg. És ez miért baj? A Te gyereked hogyan fog megtanulni a pénzzel bánni, miként fog takarékoskodni, költeni, felnőtt fejjel gazdálkodni, háztartásának pénzügyeit rendben tartani?

Ha mindenki mindent tudna a pénzügyekről, akkor a bankoknak is sokkal könnyebb dolguk lenne. Persze most van, aki azt mondja, hogy hiszi a piszi. Hiszen, ha az emberek kiokosodnak a pénzügyek terén, akkor átlátnak minden pénzügyi ármánykodáson, így a pénzintézetek nem tudnának annyi profitot termelni, haha… De gondolj csak bele, valóban így lenne ez!? Én kétlem. Sokkal könnyebb szót érteni azzal az ügyféllel, aki tudja, mit akar, milyen lehetőségei vannak, és esetleg még a pénzügyi kifejezésekkel is képben van. Így gyorsabban átlátja az egyes ajánlatok közötti különbségeket és könnyebben meggyőzhető egy valóban előnyös ajánlatról.

De addig el is kell jutni! Mégis hogyan kezdj hozzá, kihez fordulj segítségért? Bár vannak tervek a pénzügyi oktatás iskolarendszerű bevezetésére, ezek megvalósítása még a távoli jövőbe mutat. Néhány pénzintézetnek van ugyan elvétve egy-egy oktatóvideója, de ezzel be is zárul a kör. Tehát marad a józan paraszti ész.

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel nyiss majd számlát csemetédnek, Neked kell előkészíteni a terepet. Ne félj attól, hogy esetleg túl anyagiassá válik a gyermek. Ha körbenézel, a médiából folyamatosan záporoznak a különböző vásárlásra buzdító reklámok, melyek alól sajnos a gyerekcsatornák és a gyermekműsorok sem jelentenek kivételek. Szóval segíts utódodnak abban, hogy ne darálja be a fogyasztói társadalom, és a pénzügyeket ne teherként, hanem lehetőségként élje meg!

Itt is fontos a fokozatosság elve… Ne várd el egy óvódástól vagy kisiskolástól, hogy néhány beszélgetés után megértse a pénz lényegét, szerepét és funkcióit. Ebbe a történetbe Neked kell beletenni az időt, energiát és pénzt!

Indulj a kályhától! Hagyd, hogy megfogja, lássa az érméket, a bankjegyeket. Konkrét példákon keresztül magyarázd el neki, hogy ezek mire valók.  De azt is, hogy egy tábla csoki például ennyi és ennyi érméből vásárolható meg. Mondd el azt is, hogy nem az érmék mérete határozza meg értéküket. Ez viccesen hangozhat Neked, de szerinted egy kisgyerek mi alapján viszonyítana?

Ugyanilyen fontos elmondani neki, miként áll pénz a házhoz. Itt elég még, ha a munkáért járó fizetségről mesélsz neki, a megtakarítás a következő lépés, és csak később jön majd képbe a kamatjövedelem.

Életszerű szituáció, amikor a család együtt vásárol, ugye? Ilyenkor már a beszerzés előkészületeibe is bevonhatod a gyermeket, a postaláda amúgy is csurig van reklámújságokkal, amiket átböngészve kialakul a bevásárlólista. Néha megfogalmazódik bennem, hogy mielőtt a pénzről egy szót is ejtenénk, a reklám alapvető szerepét és funkcióit kellene megértetni a fiatalokkal. Zömük sajnos mindent elhisz és készpénznek veszi a kereskedelmi tartalmakat. A bevásárlás során első pár alkalommal lépésről lépésre kell megmutatni neki, hogy miként válogatsz a termékek között és miként döntesz az egyik vagy éppen a másik mellett, mi alapján mérlegelsz, és miért van az, hogy adott esetben nem a legolcsóbbat választod. Aztán jön, amikor a bevásárlás apróbb részeibe is bevonod őt. Döntsétek el közösen, majd csak ő egyedül, hogy – mondjuk – melyik vajat vásároljátok meg.

Ha eddig sikeresen eljutottál, már többet érthet gyermeked a pénzügyekhez, mint néhány felnőtt… De az ifjúsági számlák kondícióit még nem kell böngészned, ahhoz még jó pár kötelezően lefutandó kör vár Rád.

Onnan kezdem, ahol legutóbb abbahagytam. Mivel az egész pénzügyi nevelés vezérfonala idáig a zsebpénzgyűjtés, azaz a megtakarítás volt, ezért ennek mezsgyéjén kell tovább haladnod. De némileg mások a lehetőségek, amíg a malacperselyben vagy befőttes üvegben gyűlik a pénz, mint amikor már egy bankban parkolnak a guruló forintok.

Mivel még nem léptük át a bank kapuját, így elsőként az egyszerűbb hosszútávú célokat vegyük sorra! Indulásként mit szólnál egy komolyabb játékhoz, hiszen már egy közepes méretű LEGO doboz is közelíti a tízezres nagyságrendű kiadást. Ez azért normál esetben jó pár hónapnyi kemény spórolás eredményeként érhető csak el, nem? Egy könyv, ha nem is mindjárt tízezrekben mérhető, de mindenképpen több ezer forintos tétel. Éppúgy igaz ez a különböző hobbikkal kapcsolatban megvásárolható dolgokra is. Egy sporteszköz vagy -felszerelés, a kedvenc csapatának meze, a művészeti kiegészítők és hasonlók mind néhány ezer forintos kiadásként indulnak, de hamar átlépik a tízezres határt is.

Ami közös ezekben, hogy többnyire tárgyakról beszélünk. A pénz által elnyerhető haszon itt tárgyiasult formában jelenik meg, illetve ezen eszközök révén megtapasztalható élményekben mérhető. Ez így leírva elég egyértelmű, de jó, ha ennek tudatosítására is szánsz pár mondatot gyermeked pénzügyi pallérozása során.

Miért?

Mert tudatosulnia kell benne is, hogy, amire most ő gyűjt, az az a játék vagy bármilyen más dolog, amit két hónapra rá, jó eséllyel a szekrényének mélyéről halászol majd elő az első pár alkalommal. Ekkor emlékeztetheted (lehetőleg nem kioktató stílusban), hogy ezért ő három-négy hónapon keresztül spórolt és majd megőrült, hogy megvehesse… És most, lám, mégis kacattá vált a hőn áhított tárgy.

Jó, ha ez az emlékkép beég az agyába, s valahányszor kísértést érez, hogy engedjen a rázúduló reklámok csábításának, ott villog majd: VIGYÁZZ!!! Nem biztos, hogy kell neked ez a lapostévé háromszázezerért, ne lődd el a megtakarított pénzedet, pláne ne vegyél fel rá hitelt!

Jó lenne, lett volna, ha sokak fejében felvillant volna ez a kép, ugye?!

A megtakarítás megbecsülése a következő szint, amire emelheted utódodat ebben a körben. Valld be Te is, hogy kifejezetten jó érzés a pénzt költeni Érezni, hogy megveheted azt, amire vágysz, vágytál. De ismerős lehet az az állapot is, ami utána tör Rád… Tényleg el kellett erre költenem a megtakarításomat? A megfelelő árat fizettem az adott termékért vagy szolgáltatásért? Érdemes volt megvásárolnom?

Ezekről is beszélj gyermekednek, hogy ne riadjon meg ettől, hanem megfelelően tudja majd kezelni a szituációt!

Hát, ennyi. Most már nem visszakozhatsz, át kell lépni azon a küszöbön. Engedd, hogy megtöltse a bankfiók levegője mellkasotokat, nagyot szusszanva lehuppanjatok a székbe és előadjátok az ügyintézőnek, hogy mi járatban vagytok.

Ja, hogy még nem választottátok ki a megfelelő bankot és bankszámlát?! Akkor figyel csak kicsit ide, a következő cikkben adok némi mankót ehhez is!

Egyre több riport jelenik meg olyan középkorúakról, akik kvázi nyugdíjazták magukat. Tették ezt úgy, hogy valójában még aktívak a munkaerőpiacon, viszont idejüket maguk oszthatják be, mert állandó passzív jövedelemforrással rendelkeznek. Ergo nem kenyérre kell nekik a munkával megszerzett pénz, így, ha éppen adott hónapban nem dolgoznak egy percet sem, akkor sem kerülnek az utcára, és nem fenyegeti őket az éhkopp sem.

 Na, de egy nyugdíjas gyerek?! Az azért már túlzás. De ne feledd, 18 éves korig hivatalosan kiskorú, azaz gyermek az illető! És tizennyolc éves korra tényleg el lehet érni azt a szintet, hogy valakinek rendszeres passzív jövedelme legyen?! – jöhet a következő kérdés. Hát, nem állítom, hogy ez lenne az általános, de nem lehetetlen. Még annak sem, aki nem egy gazdag család sarja, nem hullik ölébe busás örökség vagy éppen a lottó ötös. Ami pedig egy embernek elérhető, akkor az másnak is sikerülhet!

 A kulcs a hosszútávon gondolkodás, a türelem és a kitartás, ami – valljuk be – nem az emberi faj legerősebb oldala. Különösen nem a fiataloké…

 Akkor most lépjünk be, egy a hazánkban jelenleg még pénzügyi sci-finek számító világba. Itt a gyerekek játékos formában már az óvodában megismerkednek a pénz természetével. Ez egyébként érdekes módon nálunk is megvalósulna, ha csak a gyerekeken múlna. Emlékezz vissza csak, hányszor akart utódod boltosat játszani Veled! És te vajon éltél a lehetőséggel?

Tovább haladva az úton, mire iskolába kerülnek a csöppségek, már tisztában vannak az alapokkal. A számokkal harmadik osztályra már szoros barátságba kerülnek, eközben pénzügyi kultúrájuk is tovább fejlődik. De ne feledd, most egy idilli világról beszélünk! Mire kb. tízévesek lesznek, megérhetnek arra, hogy bankszámlát nyissanak nekik szüleik, és a komolyabb banki termékekkel is mind közelebbi barátságba kerüljenek. 12-14 éves korukra az érdeklődőbbek komoly tudásra tehetnek szert és könnyedén kiismerhetik magukat a pénzügyekben. Sőt, az újdonságokat már maguk keresik, ahogy kíváncsiságuk – jó értelemben vett pénzéhségük – hajtja őket. Még mindig van nagyjából négy évük a nagykorúságig, s ha a Te segítségeddel már tízes éveik elején elkezdenek valódi hosszútávú célokra is félretenni, akkor, mire az általános iskolát maguk mögött hagyják, már csinos kis összeg figyelhet azon a számlán. Innentől elszabadulhat a fantázia, és pénzügyileg exponenciális pályára állhat csemetéd. Sajnos ez mindkét irányra igaz lehet, ezért nem árt észnél lenni.

Ha csak az „egyszerű tőkepiaci” terméket nézünk, mint amilyen például egy részvény, jó választással, illetve egy kis szerencsével négy év alatt a valós életben sem elképzelhetetlen, hogy akár még meg is többszörözze bárki a vagyonát. Ehhez persze a pénzügyi tudást és készségeket érintően is fel kell nőni. A három pillér: türelem, kitartás és tudás!

 Ezek után nem lenne meglepő, ha gyermeked 18. születésnapján bejelentené, hogy rendszeres passzív jövedelemmel bír, és, mielőtt befejezné tanulmányait, ő „nyugdíjazza” magát.

De zökkenjünk csak vissza a realitásokba!

 Egyelőre még csak ott tartunk, hogy a hosszabb távon elérhető gyermeki célokat veszitek közösen számba utódoddal. Mik lehetnek ezek? Összefoglalóan olyan dolgok, amikre legalább fél évet, de legfeljebb talán egy évet kell gyűjtenie az ifjúnak. Aztán lassan lehet emelni a tétet, de ezzel nagyon óvatosan bánj! Egy tízévesnek az ötéves megtakarítás annyi, mint egy középkorú felnőttnek 20-25 év. Te képes vagy ilyen távlatokban gondolkodni? Az jó, ha igen, de többségünk azért még nem ennyire előrelátó.

 Ha már bankszámlájával komfortosan bánik csemetéd, akkor jöhetnek a komolyabb beszélgetések az élet nagy céljairól, mint például az első autó, a családi fészek, az anyagi biztonság vagy éppen a nyugdíj. De mégis rávehető ilyenekre egy fiatal? Érdekli őt, mi lesz vele felnőtt- vagy öregkorában? Itt megint csak a Te szereped és mintád a kulcs. Ha Tőled hall erről, látja, hogy Te is ezek mentén cselekszel és ilyen példát mutatsz, akkor jó eséllyel előbb-utóbb pozitív eredményre jutsz e téren is. Az pedig külön pozitívum lehet, ha megmutatod neki, azokat a hosszútávú megtakarításokat (biztosítás, lakástakarék, stb.), amiket esetleg Vele kapcsolatban a család különböző tagjai (szülők, nagyszülők) tesznek félre.

Ugyan már, hiszen még csak előtte állsz, illetve áll gyereked. Ott van a nehéz tölgyfaajtó, szép míves kilinccsel és vaskos sarokpántokkal. Hiába, no, mégiscsak a pénzügyi világot rejti maga mögött… Előző cikkemben nem elbizonytalanítani akartalak, épp ellenkezőleg, minél biztosabb mankót szeretnék Neked adni, hogy aztán Te is azt adhass legféltettebb kincsednek, gyermekednek.

Még mindig csak általánosságban ízlelgeted vele a bankolást, fel-fellebbented a fátylat, hogy hozzászokjon mindahhoz, amit a pénzügyi rendszer színes kavalkádja jelent, az egyszerű zsebpénzgyűjtés szürkeségét követően.

Ne feledd el, hogy az utánad következő generációk életük jelentős részét élik az interneten, illetve „okoseszközök” segítségével. Így különösen fontos, hogy ezekről picit részletesebben beszélgessetek. Nyugodtan vond be, ha interneten vásárolsz vagy éppen a számlákat egyenlíted ki valamelyik netbankon keresztül, s közben ne feledd felhívni a figyelmét a veszélyforrásokra is! Itt nem utcai zsebesektől kell megóvnia a pénztárcáját, az online térben elég egy meggondolatlan adatközlés, és volt zsebpénz, nincs zsebpénz!

Ezen a szinten egyébként is már sokkal nyitottabban bevonhatod utódodat a családi pénzügyekbe. De már nagyon korán meg kell értenie, hogy a kártyák és számlák adatai bizalmas információk. Ráadásul amúgy sem célszerű hangoztatni, hogy mennyi pénzünk van. Azt pedig pláne ne verjük nagydobra, hogy hol!

A biztonság, amit pár bejegyzéssel korábban külön kiemeltem, nem valósítható meg a bizalom nélkül! Csak olyan felületen bankoljon vagy használja bankkártyáját az ifjú, amelyet ismer, és amely iránt bizalommal van! Emellett bátorítsd, hogy nyugodtan forduljon hozzád, ha valamiben nem lenne biztos! Ha Te is mutatsz irányába nyitottságot, akkor ezt ő is meg fogja tenni, ellenkező esetben erre azért nem vennék mérget.

Nagyobb tétet tennék azonban arra, hogy a fiatalok zöme nem tölt majd idejéből túl sokat bankfiókokban, különösen addig, amíg csak egyszerűbb banki termékekkel rendelkeznek, így az online bankolás megismerése és elsajátítása esetükben alapvető dolog.

Lássuk csak, hol is tartunk most! Milyen banki termékek, szolgáltatások kerültek eddig kosaradba? Mik azok, amikkel számolni kell majd gyermeked számlanyitásakor?

Eddig az látszik, hogy kell egy számla, egy bankkártya és egy online felület. Menjünk tovább? Lehetne, de indulásként ez véleményem szerint elegendő. De ne feledd, a cél – a pénzügyekben való jártasság megszerzése mellett – azért a zsebpénz gyarapítása is.

Rá fogsz jönni, hogy nem elvetemült elképzelés, ha már a bankszámlanyitás előtt esetleg némi kamatot is elszámolsz gyermekednek a kifejezetten hosszú távú megtakarításaira. Ez egy gyerkőc esetében csupán fél vagy egy év legyen! Hiszen, ha belegondolsz, a maga kevéske éveihez képest arányaiban az egy év majdnem annyi, mint neked öt vagy akár még több! De miért is fizetnél Te kamatot?! Mert előtte el fogod magyarázni neki, hogy mi is az a kamat. Aztán meg is tapasztalja majd, és ezzel a negyedik pillér is a helyére kerül. Ez lesz az utolsó mozaik, mely alapján majd el fogjátok dönteni utódoddal, hogy végül melyik bankot válasszátok élete első számlanyitásának színhelyéül.

De mi is a betéti kamat? A bank a bankszámlán lévő pénzt bizony használni fogja. Lehet, Neked nevetségesen hangzik, de mindenképp mondd el gyermekednek azt is, hogy az a bankjegy és pénzérme, amit ő befizet a számlájára, az bekerül egyrészt egy nagy kalapba, másrészt pedig elektronikus jellé változik. És, amikor esetleg készpénzt vesz fel az ATM-ből vagy a pénztárból, akkor azok a bankjegyek és érmék nem ugyanazok lesznek, mint amit ő befizetett. Ne nevess! Hiszed vagy sem, amíg a malacperselyben vagy befőttesüvegben látja gyarapodni a forintokat az ifjú, addig érzelmileg is kötődik ahhoz a bankjegyhez. Kiveszi, újraszámolja, nézegeti, ... Viszont, ha ez a „kötődés” megszűnik, nos, ez akár némi törést is okozhat benne.

Szóval ott tartottam, hogy a zsebpénz rákerül a bankszámlára, és annak a résznek, amely hosszabb ideig parkol majd ott, kamata lesz. De a hogyanról is igyekezd felvilágosítani gyermekedet! Az ő pénzét a bank használni fogja. Lehet, hogy újra befekteti, olyan dolgokat vásárol belőle, amik nagyobb hozammal kecsegtetnek vagy egy egyszerű kis zsebpénzből nem elérhetőek (pl.: ingatlanbefektetés vagy komplexebb pénzügyi instrumentumok, tőkepiaci termékek, stb.). De a bankok többnyire az összegyűjtött betétekből másik ügyfeleknek nyújtanak kölcsönöket, azaz hiteleznek. Normál ügymenet mellett mindegyik fenti esetben ilyenkor bevétele keletkezik a pénzintézetnek. Értesd meg gyermekeddel, hogy ez esetben csupán azzal, hogy pénzét a banknak kvázi kölcsönadta, az ő plusz munkája nélkül növekedhet a zsebpénze. Addig, amíg Te adod ezt a kamatot, legyen az érzékelhető mértékű! Azonban onnantól kezdve, hogy megérett csemetéd a bankszámlanyitásra, állítsd le a szülői kamatozást! Meg kell értenie, hogy a valós életben némileg mások a lehetőségei, mint egy „családi tanpályán”.

Ha a kamatot ilyen formán megértette, már könnyebb dolgod lesz a hosszútávú megtakarításokat illetően. Ezek köre rendkívül széles, és itt is érdemes megtartani a fokozatosság elvét, különös tekintettel arra vonatkozóan, hogy gyermeked már bír-e bankszámlával avagy még nem jutott el a pénzügyi nevelődés ezen szintjére.

…itt állok a kapui előtt – folytathatnám a sokak által jól ismert, mára már klasszikusnak számító dalszöveget. De miért is jutott ez ma reggel eszembe?

 Hát, mert, ha emlékszel rá, a pénzügyi nevelésről szóló okfejtésemet éppen ott hagytam abba, hogy gyermeked már akár a bankszámlanyitással kacérkodhat. S bár látszólag egyszerű a történet, azért ne siess átlépni a Rubiconon, mint tette azt Julius Ceasar, mert bizony azután „a kocka el lesz vetve”!

 Ahogyan a pénzzel kapcsolatban is lépésről lépésre haladtál, itt sem árt pár szóban körvonalazni az ifjúság számára, hogy mi is az a bank. Hogyan működik? Miként gyűjti össze a betétesek pénzét, majd nyújt belőle kölcsönt a hitelfelvevőknek? Milyen szolgáltatásokat kínál még? Ezeket miért, illetve mikor érdemes igénybe venni? Miként használja gyermeked a szolgáltatásokat és mire figyeljen ezek során?

Elsőként talán a biztonság az, amit beléjük kell sulykolni. Ha már érzi a zsebpénzszerzés súlyát, akkor értékelni is fogja nehezen megszerzett forintjait. A bankszámla, illetve a bankkártya azonban már nem húzza fizikálisan a zsebét a gyerkőcnek, így megint kicsit olyan lehet, mintha kicsúszna a lába alól a talaj. Az első pár kártyás vásárlásnál nem butaság, ha megmutatod neki készpénzben is, hogy most mennyivel lett kevesebb megtakarítása. Erősítsd benne, hogy ami csak egy érintés a kártyaterminálon, az lehet, hogy két-háromnapi házimunka vagy éppen néhány heti spórolás.

Hidd el, nem elpazarolt idő, amikor a kártya és a hozzá tartozó PIN kód helyes tárolásának mikéntjéről váltasz gyermekeddel pár szót! A lényeg, hogy e két dolog fizikailag minél messzebb legyen egymástól – érthető okokból! Másrészt megfontolásra érdemes, hogy a gyerek számlája a Te netbankodhoz vagy telefonodhoz is hozzá legyen rendelve, így mégis meg tudod tartani a kontrolt, vagy esetleg segítségére tudsz sietni, ha hirtelen beavatkozásra, például egy kártya letiltására lenne szükséges.

 Fel kell készítened őt rendkívüli helyzetekre is. Ilyen például a kártya elvesztése, vagy ha arra gyanakszik, hogy a PIN kódjához esetleg valaki hozzáférhetett, leleshette, nem is beszélve az internetes vásárlások csapdáiról, stb.. Ilyenkor a gyerkőc ne mérlegeljen, hanem egyszerre tiltsa le!

 A mindennapokban, ha lehet, akkor inkább vásárlásra használja bankkártyáját, és kevésbé készpénzfelvételre! És itt megint csak egy sarkalatos ponthoz érkeztünk: Amíg a malacperselyben gyűltek az érmék és a bankók, addig napról napra látható volt a gyarapodás, és a malacka nem kért enni! A bankszámla, illetve annak használata viszont pénzbe kerül! Miközben Tőled azt hallhatja utódod, ha odaadja pénzét a banknak, akkor azért a bank fizetni fog (kamatot), most azzal szembesül, hogy itt mégis ő fizet. Akkor most, hogy is van ez?!

 Hát, a felnőttek világa nem egyszerű… Amíg a bankszámlán ő különböző műveleteket végez, addig a bank, a banki rendszerek dolgoznak neki, ergo ezt meg kell fizetnie. Amikor viszont az ő megtakarítását használja a pénzintézet, akkor a gyerkőc pénze dolgozik, és ennek hasznából a bank egy részt kamat formájában átenged neki.

 Most már a második legfontosabb kérdéskörnél jársz: Fel kell világosítanod az ifjúságot a pénz költségeit és hasznait illetően.

Nem is olyan könnyű belépni a címben említett kapun, ugye? Legalábbis felelősségteljesen nem egyszerű, de a felkészülésre áldozott percek és órák busásan megtérülnek majd, hidd el nekem!

Ismerős érzés, amikor mindenki tanácsokkal lát el gyermeknevelés terén? A rokonok, barátok, ismerősök vagy önjelölt gyermeklélekgyógyászok jó szándékú megjegyzései és iránymutatásai tengerében az ember úgy érezheti, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Ha veszed a fáradságot és ellátogatsz még néhány előadásra is, akkor pedig egyenesen úgy érzed, hogy nálad rosszabb szülő nem született e földtekén. Ráadásul, míg Te próbálod a modern kor legújabb nevelési elveit elsajátítani, gyermeked valahogy nem akarja meghallani az idők és a Te szavad.

Akkor most ki is nevel kit?

Pénzügyi téren sem egyoldalú ez a folyamat. Bár mankóm segítségével a Te feladatod valamilyen közgazdasági alap lefektetése utódod számára, ne lepődj meg, ha ennek során pár érdekes és tanulságos párhuzamra lelsz majd.

 Szóval a zsebpénz már csörög a malacperselyben, tehát felmerül a kérdés, hogy mire is költse el a Te drágaságod? Valóban elköltse? Te hogyan kommunikálnád ezt utódodnak? „Kapsz gyerekem zsebpénzt, mire költenéd?” Vagy, inkább: „Kapsz gyermekem zsebpénzt, mi az a cél, amire takarékoskodnál?”

Ugye mást és mást sugall az egyik és a másik mondat is? Te is érzed? Költeni, vagy egy cél elérése érdekében takarékoskodni?

 A következő fogas kérdés, hogy milyen célokat tűzzetek ki rövid-, közép- és hosszútávon.

Rövidtávon a mindennapi kényeztetés és szükségletek jöhetnek szóba, ahogy azt már korábban is taglaltam. Bár itt is lehetnek már vitáid csemetéddel. Neked mik a mindennapi szükségleteid? Mi az, amire nap mint nap költesz? Csak az élelmiszer, háztartási vegyi áru, a létfenntartáshoz szükséges dolgok, mint amilyenek a rezsikiadások? Vagy azért elcsábulsz egy-egy mozira, süteményre, könyvre is?

Baj ez? Nem hinném. Az impulzív, érzelmi alapú vásárlások éppúgy részei életünknek, viszont mértékük az, ami nem mindegy. De az is megeshet, hogy ami neked alapvető fontosságúnak tűnik, más feleslegesnek ítéli azt meg. Ugyanebbe a szituációba kerülhetsz gyermeked nevelése kapcsán is. Ha neki egy focis kártya vagy egy nyalóka, esetleg egy süti vagy éppen egy mintás cellux az, ami heti rendszerességgel költségként felmerül, akkor első lépésben hagyd, hogy pénzét költse arra, amit még így – tapasztalat nélkül – fontosnak tart! Csak finoman terelgesd, hogy a vagyonkájának ezen részével minél ügyesebb gazdálkodjon! Ha így tesz, abban az esetben több marad a nagyobb vágyak megvalósítására.

Ha a rövidtáv rendben van, lassan mehettek a boltba, mert összegyűlt a pénz a középtávú célra is.

Amikor besétáltok az üzletbe, és szembesülsz a hőn áhított játékkal, akkor jöhet az újabb hidegzuhany. A fejedben élt egy kép egy már fajsúlyos kiadással járó játékról, viszont az közel sem biztos, hogy ez egyezik a gyermeked vágyainak netovábbját képező műanyag, csiri-csáré dologgal.

Mekkora hülyeség!!! – dühönghetnél joggal… De előtte azért nézz egy kicsit körül a felnőttek világában is! Hányan vesznek meg olyan terméket, amire más elkerekedett szemekkel néz, vagy éppen néhány hét múlva már a szekrény mélyén lapul és csak a lomtalanítás időpontját várja. Lám, sokan még érett fejjel sem gondolják át, mit vesznek meg, illetve miért. Hát hogyan várhatnád ezt el egy fiataltól!? Persze őt is mozgathatja például, hogy az osztályban már mindenkinek ilyen cucca van, és szerinte kizárólag ettől lehet menő. Ismerős, amikor a szomszéd új nagyképernyős tévét vesz, és rá egy hétre a következő szomszéd már cipeli is befelé az eggyel nagyobb méretűt?

 Szóval ne ítélkezz elhamarkodottan!Inkább hagyd, had tapasztalja meg utódod az érzést, amikor a következő alkalommal már nem marad pénze olyanra, ami értelmesebb kiadás lenne!

 Talán ez az az időintervallum, amit átlát gyermeked, és már érzékeli, hogy itt bizony el kell telnie jó pár hétnek, mire összegyűlik a szükséges pénzmag. Ráadásul a cél takarékoskodással való elérése némi lemondással is jár. Ha úgy érzed, hogy ezen az időtávon már működik a dolog, akkor ott álltok kéz a kézben, hogy „kilépjetek” a nagybetűs ÉLETBE! Mármint a pénzügyibe… a hosszabb távú célok, komoly döntések, bankfiókok és számlák univerzumába.

Vajon hány háztartásban merül fel a kérdés, kell-e adni a gyereknek zsebpénzt vagy sem, És, ha igen, akkor mennyit?

 Jó hírem van a gyerekek számára, mert a mérleg nyelve a zsebpénzadás javára billen.

De szülőként sem jársz rosszul, hidd el! Ha okosan használod a zsebpénz intézményét, akkor egy pénzügyileg is érett gyermek kerül ki a kezeid közül, aki jó eséllyel állja meg helyét az életben. És még az is előfordulhat, hogy a későbbiekben nem szorul majd a segítségedre, sőt, akár még vissza is tud adni valamit abból, amit Tőled kapott. Ha pedig majdan az unokádat is olyan szellemben neveli, mint Te őt, akkor kényelmesen hátra is dőlhetsz leendő karosszékedben és nyugodtan élvezheted a boldog öregkort… De ne szaladjunk ennyire előre!

 Szóval zsebpénz… Ahhoz, hogy idáig eljuss, elsőként a pénzzel kell megismertetni az apróságokat, erről szólt előző cikkem. Most, hogy ezt már kipipálhattad, jöhet a gyakorlati kiképzés.

Hogy ki mire ad zsebpénzt és milyen gyakran, azt családja válogatja. Fontos azonban már az elején leszögezni, egyáltalán nem cél, hogy a gyerek egy idő után már mindenért anyagi ellentételezést várjon el, és az összes ünnepeken is pénzt kasszírozzon be a rokonoktól. Viszont, ha már elmesélted neki, hogy elsősorban munkával lehet pénzt keresni, akkor érdemes valami hasonlóhoz kötni a zsebpénzt is. Ez lehet az iskolai teljesítmény vagy akár házimunka is. Idősebb gyermeknél pedig konkrét munkavégzés sem ördögtől való dolog a rokonságon belül. Ráadásul, ha már a 15. életévét is betöltötte, akkor az engedélyeddel „igazi” munkát is vállalhat az iskolai szünetekben.

 Ezzel megvan, hogy miért cserébe jár az a zsebpénz. További kérdés azonban, hogy milyen gyakran adjuk, és leginkább az, hogy mekkora legyen a mértéke.

 E kettő amúgy is összefügg, hiszen érdemes magadban egy hónapra meghatározni a zsebpénz összegét, és onnantól csak rajtad áll, hogy ezt milyen gyakorisággal adod utódodnak. Arra azonban nem árt figyelned, hogy kezdetben az elvégzett feladat vagy munka után egyszerre nyomd gyermeked kezébe az érte járó javadalmazást, mert ezzel erősíted a kapcsolatot az elvégzett munka és a fizetség között.

 Az sem árt, ha a feladat nehézsége egyenes arányban áll az érte kapott pénzösszeggel!

Téged se motiválna, ha több munkáért kevesebb pénzt kapnál, mintha fele annyit végeznél el, ugye?

 A „zsebpénzfázis” nem jelenti azt, hogy a korábban elkezdett jó gyakorlatokat, mint például a közös vásárlást, a számlák befizetését vagy az utalások intézését el kellene felejteni. Sőt!  Ezek keretében, ahol lehet, hagyni kell neki némi szabadságot, és azt az édességet, játékkártyát, vagy netán magazint, amit eddig Te vettél meg neki, most már ő vásárolja meg olyan rendszerességgel, ahogy zsebpénze engedi. Ne lepődj meg, ha egy idő után kevesebb csokipapír vagy magazin halmozódik fel a lakásban…

 Ahhoz, hogy a takarékosság tudatosabb szintjére léphessen a felnövekvő generáció, természetesen szüksége van némi irányításra. Ha már látod a megtakarítási szándék halovány kezdeményeit, akkor bátorítsd és egyengesd ezen az úton gyermekedet. Egy idő után eljuttok oda is, hogy már fel lehet osztani két részre azt a pénzmagot: megtakarítani való és elkölteni stavaló összegekre.

Na, de mire tegyen félre? Ehhez célok kellenek! És megint egy sarkalatos ponthoz érkeztünk, hiszen a céltudatosság és türelem kettősével is mélyebb barátságot köt a pénzügyi nevelés során az ifjúság.

Hitted volna?

Kezdetben rém egyszerű dolgokra kell gondolni, például egy könyvre vagy egy kisebb játékra. A lényeg, hogy minimális idő teljen el addig, amíg összegyűlik a hőn áhított dologra a kérdéses összeg. Ez járhat akár némi lemondással is az ifjú részéről, hiszen ezért külön bónuszpont jár, mert megkönnyíti majd a későbbi etapok abszolválását.

 Ha már megy kicsiben a takarékoskodás, akkor tovább finomíthatod a megtakarításra nevelést, ösztönzést. Ez persze azt is jelenti, hogy időben is léptünk előre, gyermeked is érettebb lett, ráadásul – reményeim szerint – zsebpénze is gyarapodott.

 Ha nem, akkor térj vissza a „START-mezőre”!

E fázis végére el kell jutnotok odáig, hogy már legalább három részre bontva kezeli utódod zsebpénzét. E három pedig:

1. napi vagy egyszerűbb kiadások (pl. tízórai megvásárlása a boltban);
2. rövid távú célokra félretett pénz (pl. könyv, kisebb játékok, mozijegy, stb.) – kisebb értékű dolgok;
3. közepes/hosszabb távú célokra félretett összeg (pl. nagyobb játék, kirándulás, elektronikai eszköz, stb.) – ezek már komolyabb értéket képviselnek.

Jól látod, hogy banknak még a közelébe sem mentél, még a neten sem bújtad a különböző ifjúsági számlacsomagokat. Hogy is tennéd, hiszen mielőtt a forgalomba hajtanál, mint tanuló vezető, Te is elvégzed a szokásos KRESZ- és rutinvizsgákat. Nincs ez másként a pénzügyekben sem!

Legalábbis pénzügyileg. És ez miért baj? A Te gyereked hogyan fog megtanulni a pénzzel bánni, miként fog takarékoskodni, költeni, felnőtt fejjel gazdálkodni, háztartásának pénzügyeit rendben tartani?

Ha mindenki mindent tudna a pénzügyekről, akkor a bankoknak is sokkal könnyebb dolguk lenne. Persze most van, aki azt mondja, hogy hiszi a piszi. Hiszen, ha az emberek kiokosodnak a pénzügyek terén, akkor átlátnak minden pénzügyi ármánykodáson, így a pénzintézetek nem tudnának annyi profitot termelni, haha… De gondolj csak bele, valóban így lenne ez!? Én kétlem. Sokkal könnyebb szót érteni azzal az ügyféllel, aki tudja, mit akar, milyen lehetőségei vannak, és esetleg még a pénzügyi kifejezésekkel is képben van. Így gyorsabban átlátja az egyes ajánlatok közötti különbségeket és könnyebben meggyőzhető egy valóban előnyös ajánlatról.

De addig el is kell jutni! Mégis hogyan kezdj hozzá, kihez fordulj segítségért? Bár vannak tervek a pénzügyi oktatás iskolarendszerű bevezetésére, ezek megvalósítása még a távoli jövőbe mutat. Néhány pénzintézetnek van ugyan elvétve egy-egy oktatóvideója, de ezzel be is zárul a kör. Tehát marad a józan paraszti ész.

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel nyiss majd számlát csemetédnek, Neked kell előkészíteni a terepet. Ne félj attól, hogy esetleg túl anyagiassá válik a gyermek. Ha körbenézel, a médiából folyamatosan záporoznak a különböző vásárlásra buzdító reklámok, melyek alól sajnos a gyerekcsatornák és a gyermekműsorok sem jelentenek kivételek. Szóval segíts utódodnak abban, hogy ne darálja be a fogyasztói társadalom, és a pénzügyeket ne teherként, hanem lehetőségként élje meg!

Itt is fontos a fokozatosság elve… Ne várd el egy óvódástól vagy kisiskolástól, hogy néhány beszélgetés után megértse a pénz lényegét, szerepét és funkcióit. Ebbe a történetbe Neked kell beletenni az időt, energiát és pénzt!

 Indulj a kályhától! Hagyd, hogy megfogja, lássa az érméket, a bankjegyeket. Konkrét példákon keresztül magyarázd el neki, hogy ezek mire valók.  De azt is, hogy egy tábla csoki például ennyi és ennyi érméből vásárolható meg. Mondd el azt is, hogy nem az érmék mérete határozza meg értéküket. Ez viccesen hangozhat Neked, de szerinted egy kisgyerek mi alapján viszonyítana?

 ifj

Ugyanilyen fontos elmondani neki, miként áll pénz a házhoz. Itt elég még, ha a munkáért járó fizetségről mesélsz neki, a megtakarítás a következő lépés, és csak később jön majd képbe a kamatjövedelem.

 Életszerű szituáció, amikor a család együtt vásárol, ugye? Ilyenkor már a beszerzés előkészületeibe is bevonhatod a gyermeket, a postaláda amúgy is csurig van reklámújságokkal, amiket átböngészve kialakul a bevásárlólista. Néha megfogalmazódik bennem, hogy mielőtt a pénzről egy szót is ejtenénk, a reklám alapvető szerepét és funkcióit kellene megértetni a fiatalokkal. Zömük sajnos mindent elhisz és készpénznek veszi a kereskedelmi tartalmakat. A bevásárlás során első pár alkalommal lépésről lépésre kell megmutatni neki, hogy miként válogatsz a termékek között és miként döntesz az egyik vagy éppen a másik mellett, mi alapján mérlegelsz, és miért van az, hogy adott esetben nem a legolcsóbbat választod. Aztán jön, amikor a bevásárlás apróbb részeibe is bevonod őt. Döntsétek el közösen, majd csak ő egyedül, hogy – mondjuk – melyik vajat vásároljátok meg.

Ha eddig sikeresen eljutottál, már többet érthet gyermeked a pénzügyekhez, mint néhány felnőtt… De az ifjúsági számlák kondícióit még nem kell böngészned, ahhoz még jó pár kötelezően lefutandó kör vár Rád.