Egyre több riport jelenik meg olyan középkorúakról, akik kvázi nyugdíjazták magukat. Tették ezt úgy, hogy valójában még aktívak a munkaerőpiacon, viszont idejüket maguk oszthatják be, mert állandó passzív jövedelemforrással rendelkeznek. Ergo nem kenyérre kell nekik a munkával megszerzett pénz, így, ha éppen adott hónapban nem dolgoznak egy percet sem, akkor sem kerülnek az utcára, és nem fenyegeti őket az éhkopp sem.

 Na, de egy nyugdíjas gyerek?! Az azért már túlzás. De ne feledd, 18 éves korig hivatalosan kiskorú, azaz gyermek az illető! És tizennyolc éves korra tényleg el lehet érni azt a szintet, hogy valakinek rendszeres passzív jövedelme legyen?! – jöhet a következő kérdés. Hát, nem állítom, hogy ez lenne az általános, de nem lehetetlen. Még annak sem, aki nem egy gazdag család sarja, nem hullik ölébe busás örökség vagy éppen a lottó ötös. Ami pedig egy embernek elérhető, akkor az másnak is sikerülhet!

 A kulcs a hosszútávon gondolkodás, a türelem és a kitartás, ami – valljuk be – nem az emberi faj legerősebb oldala. Különösen nem a fiataloké…

 Akkor most lépjünk be, egy a hazánkban jelenleg még pénzügyi sci-finek számító világba. Itt a gyerekek játékos formában már az óvodában megismerkednek a pénz természetével. Ez egyébként érdekes módon nálunk is megvalósulna, ha csak a gyerekeken múlna. Emlékezz vissza csak, hányszor akart utódod boltosat játszani Veled! És te vajon éltél a lehetőséggel?

Tovább haladva az úton, mire iskolába kerülnek a csöppségek, már tisztában vannak az alapokkal. A számokkal harmadik osztályra már szoros barátságba kerülnek, eközben pénzügyi kultúrájuk is tovább fejlődik. De ne feledd, most egy idilli világról beszélünk! Mire kb. tízévesek lesznek, megérhetnek arra, hogy bankszámlát nyissanak nekik szüleik, és a komolyabb banki termékekkel is mind közelebbi barátságba kerüljenek. 12-14 éves korukra az érdeklődőbbek komoly tudásra tehetnek szert és könnyedén kiismerhetik magukat a pénzügyekben. Sőt, az újdonságokat már maguk keresik, ahogy kíváncsiságuk – jó értelemben vett pénzéhségük – hajtja őket. Még mindig van nagyjából négy évük a nagykorúságig, s ha a Te segítségeddel már tízes éveik elején elkezdenek valódi hosszútávú célokra is félretenni, akkor, mire az általános iskolát maguk mögött hagyják, már csinos kis összeg figyelhet azon a számlán. Innentől elszabadulhat a fantázia, és pénzügyileg exponenciális pályára állhat csemetéd. Sajnos ez mindkét irányra igaz lehet, ezért nem árt észnél lenni.

Ha csak az „egyszerű tőkepiaci” terméket nézünk, mint amilyen például egy részvény, jó választással, illetve egy kis szerencsével négy év alatt a valós életben sem elképzelhetetlen, hogy akár még meg is többszörözze bárki a vagyonát. Ehhez persze a pénzügyi tudást és készségeket érintően is fel kell nőni. A három pillér: türelem, kitartás és tudás!

 Ezek után nem lenne meglepő, ha gyermeked 18. születésnapján bejelentené, hogy rendszeres passzív jövedelemmel bír, és, mielőtt befejezné tanulmányait, ő „nyugdíjazza” magát.

De zökkenjünk csak vissza a realitásokba!

 Egyelőre még csak ott tartunk, hogy a hosszabb távon elérhető gyermeki célokat veszitek közösen számba utódoddal. Mik lehetnek ezek? Összefoglalóan olyan dolgok, amikre legalább fél évet, de legfeljebb talán egy évet kell gyűjtenie az ifjúnak. Aztán lassan lehet emelni a tétet, de ezzel nagyon óvatosan bánj! Egy tízévesnek az ötéves megtakarítás annyi, mint egy középkorú felnőttnek 20-25 év. Te képes vagy ilyen távlatokban gondolkodni? Az jó, ha igen, de többségünk azért még nem ennyire előrelátó.

 Ha már bankszámlájával komfortosan bánik csemetéd, akkor jöhetnek a komolyabb beszélgetések az élet nagy céljairól, mint például az első autó, a családi fészek, az anyagi biztonság vagy éppen a nyugdíj. De mégis rávehető ilyenekre egy fiatal? Érdekli őt, mi lesz vele felnőtt- vagy öregkorában? Itt megint csak a Te szereped és mintád a kulcs. Ha Tőled hall erről, látja, hogy Te is ezek mentén cselekszel és ilyen példát mutatsz, akkor jó eséllyel előbb-utóbb pozitív eredményre jutsz e téren is. Az pedig külön pozitívum lehet, ha megmutatod neki, azokat a hosszútávú megtakarításokat (biztosítás, lakástakarék, stb.), amiket esetleg Vele kapcsolatban a család különböző tagjai (szülők, nagyszülők) tesznek félre.