Legalábbis pénzügyileg. És ez miért baj? A Te gyereked hogyan fog megtanulni a pénzzel bánni, miként fog takarékoskodni, költeni, felnőtt fejjel gazdálkodni, háztartásának pénzügyeit rendben tartani?

Ha mindenki mindent tudna a pénzügyekről, akkor a bankoknak is sokkal könnyebb dolguk lenne. Persze most van, aki azt mondja, hogy hiszi a piszi. Hiszen, ha az emberek kiokosodnak a pénzügyek terén, akkor átlátnak minden pénzügyi ármánykodáson, így a pénzintézetek nem tudnának annyi profitot termelni, haha… De gondolj csak bele, valóban így lenne ez!? Én kétlem. Sokkal könnyebb szót érteni azzal az ügyféllel, aki tudja, mit akar, milyen lehetőségei vannak, és esetleg még a pénzügyi kifejezésekkel is képben van. Így gyorsabban átlátja az egyes ajánlatok közötti különbségeket és könnyebben meggyőzhető egy valóban előnyös ajánlatról.

De addig el is kell jutni! Mégis hogyan kezdj hozzá, kihez fordulj segítségért? Bár vannak tervek a pénzügyi oktatás iskolarendszerű bevezetésére, ezek megvalósítása még a távoli jövőbe mutat. Néhány pénzintézetnek van ugyan elvétve egy-egy oktatóvideója, de ezzel be is zárul a kör. Tehát marad a józan paraszti ész.

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel nyiss majd számlát csemetédnek, Neked kell előkészíteni a terepet. Ne félj attól, hogy esetleg túl anyagiassá válik a gyermek. Ha körbenézel, a médiából folyamatosan záporoznak a különböző vásárlásra buzdító reklámok, melyek alól sajnos a gyerekcsatornák és a gyermekműsorok sem jelentenek kivételek. Szóval segíts utódodnak abban, hogy ne darálja be a fogyasztói társadalom, és a pénzügyeket ne teherként, hanem lehetőségként élje meg!

Itt is fontos a fokozatosság elve… Ne várd el egy óvódástól vagy kisiskolástól, hogy néhány beszélgetés után megértse a pénz lényegét, szerepét és funkcióit. Ebbe a történetbe Neked kell beletenni az időt, energiát és pénzt!

Indulj a kályhától! Hagyd, hogy megfogja, lássa az érméket, a bankjegyeket. Konkrét példákon keresztül magyarázd el neki, hogy ezek mire valók.  De azt is, hogy egy tábla csoki például ennyi és ennyi érméből vásárolható meg. Mondd el azt is, hogy nem az érmék mérete határozza meg értéküket. Ez viccesen hangozhat Neked, de szerinted egy kisgyerek mi alapján viszonyítana?

Ugyanilyen fontos elmondani neki, miként áll pénz a házhoz. Itt elég még, ha a munkáért járó fizetségről mesélsz neki, a megtakarítás a következő lépés, és csak később jön majd képbe a kamatjövedelem.

Életszerű szituáció, amikor a család együtt vásárol, ugye? Ilyenkor már a beszerzés előkészületeibe is bevonhatod a gyermeket, a postaláda amúgy is csurig van reklámújságokkal, amiket átböngészve kialakul a bevásárlólista. Néha megfogalmazódik bennem, hogy mielőtt a pénzről egy szót is ejtenénk, a reklám alapvető szerepét és funkcióit kellene megértetni a fiatalokkal. Zömük sajnos mindent elhisz és készpénznek veszi a kereskedelmi tartalmakat. A bevásárlás során első pár alkalommal lépésről lépésre kell megmutatni neki, hogy miként válogatsz a termékek között és miként döntesz az egyik vagy éppen a másik mellett, mi alapján mérlegelsz, és miért van az, hogy adott esetben nem a legolcsóbbat választod. Aztán jön, amikor a bevásárlás apróbb részeibe is bevonod őt. Döntsétek el közösen, majd csak ő egyedül, hogy – mondjuk – melyik vajat vásároljátok meg.

Ha eddig sikeresen eljutottál, már többet érthet gyermeked a pénzügyekhez, mint néhány felnőtt… De az ifjúsági számlák kondícióit még nem kell böngészned, ahhoz még jó pár kötelezően lefutandó kör vár Rád.