Vajon hány háztartásban merül fel a kérdés, kell-e adni a gyereknek zsebpénzt vagy sem, És, ha igen, akkor mennyit?
Jó hírem van a gyerekek számára, mert a mérleg nyelve a zsebpénzadás javára billen.
De szülőként sem jársz rosszul, hidd el! Ha okosan használod a zsebpénz intézményét, akkor egy pénzügyileg is érett gyermek kerül ki a kezeid közül, aki jó eséllyel állja meg helyét az életben. És még az is előfordulhat, hogy a későbbiekben nem szorul majd a segítségedre, sőt, akár még vissza is tud adni valamit abból, amit Tőled kapott. Ha pedig majdan az unokádat is olyan szellemben neveli, mint Te őt, akkor kényelmesen hátra is dőlhetsz leendő karosszékedben és nyugodtan élvezheted a boldog öregkort… De ne szaladjunk ennyire előre!
Szóval zsebpénz… Ahhoz, hogy idáig eljuss, elsőként a pénzzel kell megismertetni az apróságokat, erről szólt előző cikkem. Most, hogy ezt már kipipálhattad, jöhet a gyakorlati kiképzés.
Hogy ki mire ad zsebpénzt és milyen gyakran, azt családja válogatja. Fontos azonban már az elején leszögezni, egyáltalán nem cél, hogy a gyerek egy idő után már mindenért anyagi ellentételezést várjon el, és az összes ünnepeken is pénzt kasszírozzon be a rokonoktól. Viszont, ha már elmesélted neki, hogy elsősorban munkával lehet pénzt keresni, akkor érdemes valami hasonlóhoz kötni a zsebpénzt is. Ez lehet az iskolai teljesítmény vagy akár házimunka is. Idősebb gyermeknél pedig konkrét munkavégzés sem ördögtől való dolog a rokonságon belül. Ráadásul, ha már a 15. életévét is betöltötte, akkor az engedélyeddel „igazi” munkát is vállalhat az iskolai szünetekben.
Ezzel megvan, hogy miért cserébe jár az a zsebpénz. További kérdés azonban, hogy milyen gyakran adjuk, és leginkább az, hogy mekkora legyen a mértéke.
E kettő amúgy is összefügg, hiszen érdemes magadban egy hónapra meghatározni a zsebpénz összegét, és onnantól csak rajtad áll, hogy ezt milyen gyakorisággal adod utódodnak. Arra azonban nem árt figyelned, hogy kezdetben az elvégzett feladat vagy munka után egyszerre nyomd gyermeked kezébe az érte járó javadalmazást, mert ezzel erősíted a kapcsolatot az elvégzett munka és a fizetség között.
Az sem árt, ha a feladat nehézsége egyenes arányban áll az érte kapott pénzösszeggel!
Téged se motiválna, ha több munkáért kevesebb pénzt kapnál, mintha fele annyit végeznél el, ugye?
A „zsebpénzfázis” nem jelenti azt, hogy a korábban elkezdett jó gyakorlatokat, mint például a közös vásárlást, a számlák befizetését vagy az utalások intézését el kellene felejteni. Sőt! Ezek keretében, ahol lehet, hagyni kell neki némi szabadságot, és azt az édességet, játékkártyát, vagy netán magazint, amit eddig Te vettél meg neki, most már ő vásárolja meg olyan rendszerességgel, ahogy zsebpénze engedi. Ne lepődj meg, ha egy idő után kevesebb csokipapír vagy magazin halmozódik fel a lakásban…
Ahhoz, hogy a takarékosság tudatosabb szintjére léphessen a felnövekvő generáció, természetesen szüksége van némi irányításra. Ha már látod a megtakarítási szándék halovány kezdeményeit, akkor bátorítsd és egyengesd ezen az úton gyermekedet. Egy idő után eljuttok oda is, hogy már fel lehet osztani két részre azt a pénzmagot: megtakarítani való és elkölteni stavaló összegekre.
Na, de mire tegyen félre? Ehhez célok kellenek! És megint egy sarkalatos ponthoz érkeztünk, hiszen a céltudatosság és türelem kettősével is mélyebb barátságot köt a pénzügyi nevelés során az ifjúság.
Hitted volna?
Kezdetben rém egyszerű dolgokra kell gondolni, például egy könyvre vagy egy kisebb játékra. A lényeg, hogy minimális idő teljen el addig, amíg összegyűlik a hőn áhított dologra a kérdéses összeg. Ez járhat akár némi lemondással is az ifjú részéről, hiszen ezért külön bónuszpont jár, mert megkönnyíti majd a későbbi etapok abszolválását.
Ha már megy kicsiben a takarékoskodás, akkor tovább finomíthatod a megtakarításra nevelést, ösztönzést. Ez persze azt is jelenti, hogy időben is léptünk előre, gyermeked is érettebb lett, ráadásul – reményeim szerint – zsebpénze is gyarapodott.
Ha nem, akkor térj vissza a „START-mezőre”!
E fázis végére el kell jutnotok odáig, hogy már legalább három részre bontva kezeli utódod zsebpénzét. E három pedig:
- napi vagy egyszerűbb kiadások (pl. tízórai megvásárlása a boltban);
- rövid távú célokra félretett pénz (pl. könyv, kisebb játékok, mozijegy, stb.) – kisebb értékű dolgok;
- közepes/hosszabb távú célokra félretett összeg (pl. nagyobb játék, kirándulás, elektronikai eszköz, stb.) – ezek már komolyabb értéket képviselnek.
Jól látod, hogy banknak még a közelébe sem mentél, még a neten sem bújtad a különböző ifjúsági számlacsomagokat. Hogy is tennéd, hiszen mielőtt a forgalomba hajtanál, mint tanuló vezető, Te is elvégzed a szokásos KRESZ- és rutinvizsgákat. Nincs ez másként a pénzügyekben sem!
