Ismerős érzés, amikor mindenki tanácsokkal lát el gyermeknevelés terén? A rokonok, barátok, ismerősök vagy önjelölt gyermeklélekgyógyászok jó szándékú megjegyzései és iránymutatásai tengerében az ember úgy érezheti, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Ha veszed a fáradságot és ellátogatsz még néhány előadásra is, akkor pedig egyenesen úgy érzed, hogy nálad rosszabb szülő nem született e földtekén. Ráadásul, míg Te próbálod a modern kor legújabb nevelési elveit elsajátítani, gyermeked valahogy nem akarja meghallani az idők és a Te szavad.

Akkor most ki is nevel kit?

Pénzügyi téren sem egyoldalú ez a folyamat. Bár mankóm segítségével a Te feladatod valamilyen közgazdasági alap lefektetése utódod számára, ne lepődj meg, ha ennek során pár érdekes és tanulságos párhuzamra lelsz majd.

 Szóval a zsebpénz már csörög a malacperselyben, tehát felmerül a kérdés, hogy mire is költse el a Te drágaságod? Valóban elköltse? Te hogyan kommunikálnád ezt utódodnak? „Kapsz gyerekem zsebpénzt, mire költenéd?” Vagy, inkább: „Kapsz gyermekem zsebpénzt, mi az a cél, amire takarékoskodnál?”

Ugye mást és mást sugall az egyik és a másik mondat is? Te is érzed? Költeni, vagy egy cél elérése érdekében takarékoskodni?

 A következő fogas kérdés, hogy milyen célokat tűzzetek ki rövid-, közép- és hosszútávon.

Rövidtávon a mindennapi kényeztetés és szükségletek jöhetnek szóba, ahogy azt már korábban is taglaltam. Bár itt is lehetnek már vitáid csemetéddel. Neked mik a mindennapi szükségleteid? Mi az, amire nap mint nap költesz? Csak az élelmiszer, háztartási vegyi áru, a létfenntartáshoz szükséges dolgok, mint amilyenek a rezsikiadások? Vagy azért elcsábulsz egy-egy mozira, süteményre, könyvre is?

Baj ez? Nem hinném. Az impulzív, érzelmi alapú vásárlások éppúgy részei életünknek, viszont mértékük az, ami nem mindegy. De az is megeshet, hogy ami neked alapvető fontosságúnak tűnik, más feleslegesnek ítéli azt meg. Ugyanebbe a szituációba kerülhetsz gyermeked nevelése kapcsán is. Ha neki egy focis kártya vagy egy nyalóka, esetleg egy süti vagy éppen egy mintás cellux az, ami heti rendszerességgel költségként felmerül, akkor első lépésben hagyd, hogy pénzét költse arra, amit még így – tapasztalat nélkül – fontosnak tart! Csak finoman terelgesd, hogy a vagyonkájának ezen részével minél ügyesebb gazdálkodjon! Ha így tesz, abban az esetben több marad a nagyobb vágyak megvalósítására.

Ha a rövidtáv rendben van, lassan mehettek a boltba, mert összegyűlt a pénz a középtávú célra is.

Amikor besétáltok az üzletbe, és szembesülsz a hőn áhított játékkal, akkor jöhet az újabb hidegzuhany. A fejedben élt egy kép egy már fajsúlyos kiadással járó játékról, viszont az közel sem biztos, hogy ez egyezik a gyermeked vágyainak netovábbját képező műanyag, csiri-csáré dologgal.

Mekkora hülyeség!!! – dühönghetnél joggal… De előtte azért nézz egy kicsit körül a felnőttek világában is! Hányan vesznek meg olyan terméket, amire más elkerekedett szemekkel néz, vagy éppen néhány hét múlva már a szekrény mélyén lapul és csak a lomtalanítás időpontját várja. Lám, sokan még érett fejjel sem gondolják át, mit vesznek meg, illetve miért. Hát hogyan várhatnád ezt el egy fiataltól!? Persze őt is mozgathatja például, hogy az osztályban már mindenkinek ilyen cucca van, és szerinte kizárólag ettől lehet menő. Ismerős, amikor a szomszéd új nagyképernyős tévét vesz, és rá egy hétre a következő szomszéd már cipeli is befelé az eggyel nagyobb méretűt?

 Szóval ne ítélkezz elhamarkodottan!Inkább hagyd, had tapasztalja meg utódod az érzést, amikor a következő alkalommal már nem marad pénze olyanra, ami értelmesebb kiadás lenne!

 Talán ez az az időintervallum, amit átlát gyermeked, és már érzékeli, hogy itt bizony el kell telnie jó pár hétnek, mire összegyűlik a szükséges pénzmag. Ráadásul a cél takarékoskodással való elérése némi lemondással is jár. Ha úgy érzed, hogy ezen az időtávon már működik a dolog, akkor ott álltok kéz a kézben, hogy „kilépjetek” a nagybetűs ÉLETBE! Mármint a pénzügyibe… a hosszabb távú célok, komoly döntések, bankfiókok és számlák univerzumába.