Vagy már le is dobtuk megint? Miközben Észak-Korea és az USA éppen azon szájkaratézik egymással, hogy ki nyomja meg először és miért a piros gombot, addig mi újra faljuk a hiteleket!

Mit gondolsz, a nagy 2008-as hitelválság mennyire vette el a kedvét az embereknek a hitelektől? Csak annyira, hogy a jelzálogalapú hitelállomány Magyarországon a nagy válság előtti szint 92%-án ketyeg, és - ha hinni lehet az elemzéseknek - akkor idén 44%-os növekedést regisztráltak az egy évvel korábbihoz képest kifejezetten a lakáscélú hitelek piacán! Akkor most újra jön az armageddon?

Reméljük, nem, de néhány megfontolandó gondolatot közkinccsé teszek, aztán mindenki tegyen belátása szerint.

Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a jegybanki kamatok rég nem látott mélységekben tanyáznak, különösen igaz ez a mi esetünkben, mivel az USA-ban már elkezdték emelni…

A bankok márpedig ezekből indulnak ki, mikor a betéteseik pénzét kihelyezik hitelként. Kicsit hasonló a helyzet, mint 2008 előtt, hiszen ott is az alacsony kamatok hozták meg a kedvet a hitelfelvételhez, annyi különbséggel, hogy ott ezt úgy tudták elérni a bankok, hogy devizában kínálták ezeket a termékeket. Most azonban forintban láthatunk olyan százalékokat, amiket korábban a sokat szapult devizahiteleknél. A veszély azonban most sem sokkal kisebb. Miért?

Mert hiteled kamata alapvetően három részből áll össze…

Van egyszer egy, nevezzük kiindulási kamatlábnak, százalékos érték, ami jól közelíti az adott ország jegybanki alapkamatát. Ez most az egyszerűség kedvéért legyen 1%. Erre jön a kamatmarzs, amit - hiteltípustól függően - a szerződésekben is feltüntetnek. Ez tartalmazza egyrészt a refinanszírozási költségek egy hányadát és a kockázati felárakat is. Kockázatot jelentesz a banknak te, az adott ország, maga az ügylet, annak megvalósulása, amihez a hitelt igénybe veszed (magyarán felépül-e a például a házad) stb.. (Ha minden rendben zajlik, ez már valójában a bank haszna lesz, de köztünk maradjon.) Ezek szépen összeadódnak és kidobják azt az értéket, ami úgymond képes fedezni a vállalt kockázatot. A marzs mértéke függhet a hiteltípustól, attól, hogy mekkora fedezetet adsz az ügylet mögé, milyen az a fedezet, illetve milyen további kötelezettségeket vállalsz (pl. jövedelmedet egy a banknál a nyitott fizetési számlára irányítod) az esetleges kamatkedvezményekért cserébe. A fentieket és természetesen a bank tervezett nyereségét összeadva kapjuk meg tehát a kamatfelárat, amivel a kiindulási kamatlábat növelik, például 1%-ról 3,5%-ra például egy lakáscélú hitelnél.

Anno ehhez jött a már jól ismert árfolyamkockázat, ami a fentiek tükrében már látható, hogy valójában csak az érem egyik oldala volt. Mi akkor a veszély?

Ha emlékszel, korábban egy elejtett félmondatban már említettem, hogy Amerikában már emelik a jegybanki kamatot. Nem kell nagy fantázia, hogy belásd, a magyar jegybank sem vonhatja ki magát sokáig ez alól, mert máskülönben vonzóbb lesz amerikai állampapírokat vásárolni, mint magyart, és akkor hogy a fenébe fogjuk finanszírozni a GDP 75%-ára rúgó államadósságunkat?! De ez egy másik történet…

Visszakanyarodva a hitelfelvétel veszélyeihez, azért van egy jó hírem: A piacon lehet már öt, tíz, húsz évre is fixen rögzített kamatozású hiteleket találni. Így hiába emelkednek majd a kamatok később, te biztonságban leszel, mert garantáltan nem fogsz többet fizetni. Azt viszont ne feledd, hogy a biztonságnak ára van! A bankok természetesen magasabb kamaton fogják neked odaadni ezeket a hiteleket, hiszen ők viselik az emelkedés kockázatát. Minél hosszabb időre akarod rögzíteni a kamatlábat, annál magasabb lesz a hitel díja!

Szóval jöhet a nukleáris tél, de ha bölcsen és megfontoltan csatlakozol a mind nagyobb számú hitelfelvevőhöz, nem kell félned, csak pontosan törlesztened.