A bölcs öregek azt szokták mondani, hogy a pénzzel akkor is baj van, ha nincs, és akkor is, ha van. De miért is van amúgy? - teszik fel sokszor sokan a kérdést. Mióta része az emberi civilizációnak a pénz?

 Sokkal régebb óta, mint gondolnánk. Már az ókor hajnalán, amikor az emberek nem csak saját szükségleteikre állítottak elő különböző termékeket, megjelentek az áruk közvetlen cseréjét követően, a pénz első, kezdetleges formái. Ezek többnyire csigák, kövek, só, fűszerek voltak, mígnem a kereskedelem felfutásával használatba kerültek a nemesfémek, melyeket ugyan még nem érmeként, hanem súlyra mérve alkalmaztak fizetőeszközként. Innen ered néhány ma is használatos pénznem neve, mint például az angol fonté.

 A gazdagokat olykor a Krőzusként illetik, nem véletlenül. A világ első vert pénzérméi hozzá köthetők, s mesés gazdagságáról regéket szőttek az ókori Közel-Keleten.  Ráadásul államilag garantálta azok nemesfémtartalmát, így az állami garancia is itt jelenik meg elsőként a történelemben. Aztán jöttek a görögök, majd tőlük átvették a rómaiak a pénz használatát. A különböző fizetőeszközök megkönnyítették a kereskedelmet, mely addigra már világméretűvé vált, .

 Ahol a pénz megjelenik, ott előbb, vagy utóbb az infláció is felüti a fejét. E „vívmány” is a rómaiakhoz kötődik, jelesül Néró császárhoz, aki az érmék nemesfémtartalmának, méretének csökkentésével, rontotta annak értékét. Innen származik a „pénzromlás” kifejezésünk az infláció szinonimájaként.

 Az első bankjegy, azaz papírpénz megjelenéséig újabb ezer évet kellett várni, s hol másutt, mint a papír „őshazájának” tekintett Kínában bukkant fel. Ahogy a pénz elterjedt a világon, újabb és újabb funkciókat kapott. A kereskedők nem feltétlenül vásároltak rajta további árukat, hanem ideig-óráig tartalékolták azt. Majd felmerült, hogy e tartalékokkal valamit kezdeni kell. Ezért olyan vállalkozók (pl.: templomos lovagok, Fuggerek) jelentek meg, akiknél ezeket az összegeket el lehetett helyezni, majd máshol, máskor visszavételezni. Ám a letétbe helyezett összegek is új funkcióval gazdagodtak, mikor a letétet kezelő „vállalkozók” a hozzájuk fordulók számára kölcsön adták. Először ezek a kölcsönök kamatmentesek voltak, csak a középkor derekától jelentek meg a kamatra adott változataik. Az egyre szaporodó pénznemek közötti átváltásnak is e pénzügyi vállalkozók adtak teret.

 A pénz egyre jobban átjárta az emberek mindennapjait, csak olyan szélsőséges események tudták ezt megzavarni, mint a nagyobb gazdasági válságok vagy háborúk. Csak az ezek nyomán fellépő áruellátási fennakadások, hiányok és az ezekből fakadó inflációs sokkok voltak képesek átmenetileg visszalökni az emberiséget a pénz nélküli világba teret adva ismét a közvetlen árucserének.

 A XXI. századra a pénz új formái alakultak ki. Mint például az elektronikus pénzforgalmat lehetővé tevő digitális pénz, mely bankszámláinkon jelenik meg. A „kriptopénzeket” (pl.: bitcoin), azaz virtuális fizetőeszközöket, már számítógépes szervereken tárolják és állítják elő, és teljes mértékben elszakadnak az adott ország gazdaságától, gazdasági teljesítményétől. Az ember csak kapkodja a fejét, a különböző pénzügyi termékek kavalkádjában, s bizony ilyenkor jól jön egy pártatlan segítő, egy őszinte bankos.