Álmodtam egy világot magamnak…

2017. október 19. - a bankos aki őszinte

…itt állok a kapui előtt – folytathatnám a sokak által jól ismert, mára már klasszikusnak számító dalszöveget. De miért is jutott ez ma reggel eszembe?

 Hát, mert, ha emlékszel rá, a pénzügyi nevelésről szóló okfejtésemet éppen ott hagytam abba, hogy gyermeked már akár a bankszámlanyitással kacérkodhat. S bár látszólag egyszerű a történet, azért ne siess átlépni a Rubiconon, mint tette azt Julius Ceasar, mert bizony azután „a kocka el lesz vetve”!

 Ahogyan a pénzzel kapcsolatban is lépésről lépésre haladtál, itt sem árt pár szóban körvonalazni az ifjúság számára, hogy mi is az a bank. Hogyan működik? Miként gyűjti össze a betétesek pénzét, majd nyújt belőle kölcsönt a hitelfelvevőknek? Milyen szolgáltatásokat kínál még? Ezeket miért, illetve mikor érdemes igénybe venni? Miként használja gyermeked a szolgáltatásokat és mire figyeljen ezek során?

 

Elsőként talán a biztonság az, amit beléjük kell sulykolni. Ha már érzi a zsebpénzszerzés súlyát, akkor értékelni is fogja nehezen megszerzett forintjait. A bankszámla, illetve a bankkártya azonban már nem húzza fizikálisan a zsebét a gyerkőcnek, így megint kicsit olyan lehet, mintha kicsúszna a lába alól a talaj. Az első pár kártyás vásárlásnál nem butaság, ha megmutatod neki készpénzben is, hogy most mennyivel lett kevesebb megtakarítása. Erősítsd benne, hogy ami csak egy érintés a kártyaterminálon, az lehet, hogy két-háromnapi házimunka vagy éppen néhány heti spórolás.

 blog_42_2.jpeg

Hidd el, nem elpazarolt idő, amikor a kártya és a hozzá tartozó PIN kód helyes tárolásának mikéntjéről váltasz gyermekeddel pár szót! A lényeg, hogy e két dolog fizikailag minél messzebb legyen egymástól – érthető okokból! Másrészt megfontolásra érdemes, hogy a gyerek számlája a Te netbankodhoz vagy telefonodhoz is hozzá legyen rendelve, így mégis meg tudod tartani a kontrolt, vagy esetleg segítségére tudsz sietni, ha hirtelen beavatkozásra, például egy kártya letiltására lenne szükséges.

 Fel kell készítened őt rendkívüli helyzetekre is. Ilyen például a kártya elvesztése, vagy ha arra gyanakszik, hogy a PIN kódjához esetleg valaki hozzáférhetett, leleshette, nem is beszélve az internetes vásárlások csapdáiról, stb.. Ilyenkor a gyerkőc ne mérlegeljen, hanem egyszerre tiltsa le!

 A mindennapokban, ha lehet, akkor inkább vásárlásra használja bankkártyáját, és kevésbé készpénzfelvételre! És itt megint csak egy sarkalatos ponthoz érkeztünk: Amíg a malacperselyben gyűltek az érmék és a bankók, addig napról napra látható volt a gyarapodás, és a malacka nem kért enni! A bankszámla, illetve annak használata viszont pénzbe kerül! Miközben Tőled azt hallhatja utódod, ha odaadja pénzét a banknak, akkor azért a bank fizetni fog (kamatot), most azzal szembesül, hogy itt mégis ő fizet. Akkor most, hogy is van ez?!

 Hát, a felnőttek világa nem egyszerű… Amíg a bankszámlán ő különböző műveleteket végez, addig a bank, a banki rendszerek dolgoznak neki, ergo ezt meg kell fizetnie. Amikor viszont az ő megtakarítását használja a pénzintézet, akkor a gyerkőc pénze dolgozik, és ennek hasznából a bank egy részt kamat formájában átenged neki.

 Most már a második legfontosabb kérdéskörnél jársz: Fel kell világosítanod az ifjúságot a pénz költségeit és hasznait illetően.

 

Nem is olyan könnyű belépni a címben említett kapun, ugye? Legalábbis felelősségteljesen nem egyszerű, de a felkészülésre áldozott percek és órák busásan megtérülnek majd, hidd el nekem!

Ki nevel a végén...?

Ismerős érzés, amikor mindenki tanácsokkal lát el gyermeknevelés terén? A rokonok, barátok, ismerősök vagy önjelölt gyermeklélekgyógyászok jó szándékú megjegyzései és iránymutatásai tengerében az ember úgy érezheti, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Ha veszed a fáradságot és ellátogatsz még néhány előadásra is, akkor pedig egyenesen úgy érzed, hogy nálad rosszabb szülő nem született e földtekén. Ráadásul, míg Te próbálod a modern kor legújabb nevelési elveit elsajátítani, gyermeked valahogy nem akarja meghallani az idők és a Te szavad.

 

Akkor most ki is nevel kit?

 

Pénzügyi téren sem egyoldalú ez a folyamat. Bár mankóm segítségével a Te feladatod valamilyen közgazdasági alap lefektetése utódod számára, ne lepődj meg, ha ennek során pár érdekes és tanulságos párhuzamra lelsz majd.

 Szóval a zsebpénz már csörög a malacperselyben, tehát felmerül a kérdés, hogy mire is költse el a Te drágaságod? Valóban elköltse? Te hogyan kommunikálnád ezt utódodnak? „Kapsz gyerekem zsebpénzt, mire költenéd?” Vagy, inkább: „Kapsz gyermekem zsebpénzt, mi az a cél, amire takarékoskodnál?”

 

Ugye mást és mást sugall az egyik és a másik mondat is? Te is érzed? Költeni, vagy egy cél elérése érdekében takarékoskodni?

 A következő fogas kérdés, hogy milyen célokat tűzzetek ki rövid-, közép- és hosszútávon.

Rövidtávon a mindennapi kényeztetés és szükségletek jöhetnek szóba, ahogy azt már korábban is taglaltam. Bár itt is lehetnek már vitáid csemetéddel. Neked mik a mindennapi szükségleteid? Mi az, amire nap mint nap költesz? Csak az élelmiszer, háztartási vegyi áru, a létfenntartáshoz szükséges dolgok, mint amilyenek a rezsikiadások? Vagy azért elcsábulsz egy-egy mozira, süteményre, könyvre is?

 suti.jpeg

Baj ez? Nem hinném. Az impulzív, érzelmi alapú vásárlások éppúgy részei életünknek, viszont mértékük az, ami nem mindegy. De az is megeshet, hogy ami neked alapvető fontosságúnak tűnik, más feleslegesnek ítéli azt meg. Ugyanebbe a szituációba kerülhetsz gyermeked nevelése kapcsán is. Ha neki egy focis kártya vagy egy nyalóka, esetleg egy süti vagy éppen egy mintás cellux az, ami heti rendszerességgel költségként felmerül, akkor első lépésben hagyd, hogy pénzét költse arra, amit még így – tapasztalat nélkül – fontosnak tart! Csak finoman terelgesd, hogy a vagyonkájának ezen részével minél ügyesebb gazdálkodjon! Ha így tesz, abban az esetben több marad a nagyobb vágyak megvalósítására.

 

Ha a rövidtáv rendben van, lassan mehettek a boltba, mert összegyűlt a pénz a középtávú célra is.

 

Amikor besétáltok az üzletbe, és szembesülsz a hőn áhított játékkal, akkor jöhet az újabb hidegzuhany. A fejedben élt egy kép egy már fajsúlyos kiadással járó játékról, viszont az közel sem biztos, hogy ez egyezik a gyermeked vágyainak netovábbját képező műanyag, csiri-csáré dologgal.

Mekkora hülyeség!!! – dühönghetnél joggal… De előtte azért nézz egy kicsit körül a felnőttek világában is! Hányan vesznek meg olyan terméket, amire más elkerekedett szemekkel néz, vagy éppen néhány hét múlva már a szekrény mélyén lapul és csak a lomtalanítás időpontját várja. Lám, sokan még érett fejjel sem gondolják át, mit vesznek meg, illetve miért. Hát hogyan várhatnád ezt el egy fiataltól!? Persze őt is mozgathatja például, hogy az osztályban már mindenkinek ilyen cucca van, és szerinte kizárólag ettől lehet menő. Ismerős, amikor a szomszéd új nagyképernyős tévét vesz, és rá egy hétre a következő szomszéd már cipeli is befelé az eggyel nagyobb méretűt?

 Szóval ne ítélkezz elhamarkodottan!Inkább hagyd, had tapasztalja meg utódod az érzést, amikor a következő alkalommal már nem marad pénze olyanra, ami értelmesebb kiadás lenne!

 Talán ez az az időintervallum, amit átlát gyermeked, és már érzékeli, hogy itt bizony el kell telnie jó pár hétnek, mire összegyűlik a szükséges pénzmag. Ráadásul a cél takarékoskodással való elérése némi lemondással is jár. Ha úgy érzed, hogy ezen az időtávon már működik a dolog, akkor ott álltok kéz a kézben, hogy „kilépjetek” a nagybetűs ÉLETBE! Mármint a pénzügyibe… a hosszabb távú célok, komoly döntések, bankfiókok és számlák univerzumába.

 

Zsebpénz a láthatáron…

Vajon hány háztartásban merül fel a kérdés, kell-e adni a gyereknek zsebpénzt vagy sem, És, ha igen, akkor mennyit?

 Jó hírem van a gyerekek számára, mert a mérleg nyelve a zsebpénzadás javára billen.

 

De szülőként sem jársz rosszul, hidd el! Ha okosan használod a zsebpénz intézményét, akkor egy pénzügyileg is érett gyermek kerül ki a kezeid közül, aki jó eséllyel állja meg helyét az életben. És még az is előfordulhat, hogy a későbbiekben nem szorul majd a segítségedre, sőt, akár még vissza is tud adni valamit abból, amit Tőled kapott. Ha pedig majdan az unokádat is olyan szellemben neveli, mint Te őt, akkor kényelmesen hátra is dőlhetsz leendő karosszékedben és nyugodtan élvezheted a boldog öregkort… De ne szaladjunk ennyire előre!

 Szóval zsebpénz… Ahhoz, hogy idáig eljuss, elsőként a pénzzel kell megismertetni az apróságokat, erről szólt előző cikkem. Most, hogy ezt már kipipálhattad, jöhet a gyakorlati kiképzés.

 blog_kep_41_2.jpeg

Hogy ki mire ad zsebpénzt és milyen gyakran, azt családja válogatja. Fontos azonban már az elején leszögezni, egyáltalán nem cél, hogy a gyerek egy idő után már mindenért anyagi ellentételezést várjon el, és az összes ünnepeken is pénzt kasszírozzon be a rokonoktól. Viszont, ha már elmesélted neki, hogy elsősorban munkával lehet pénzt keresni, akkor érdemes valami hasonlóhoz kötni a zsebpénzt is. Ez lehet az iskolai teljesítmény vagy akár házimunka is. Idősebb gyermeknél pedig konkrét munkavégzés sem ördögtől való dolog a rokonságon belül. Ráadásul, ha már a 15. életévét is betöltötte, akkor az engedélyeddel „igazi” munkát is vállalhat az iskolai szünetekben.

 Ezzel megvan, hogy miért cserébe jár az a zsebpénz. További kérdés azonban, hogy milyen gyakran adjuk, és leginkább az, hogy mekkora legyen a mértéke.

 E kettő amúgy is összefügg, hiszen érdemes magadban egy hónapra meghatározni a zsebpénz összegét, és onnantól csak rajtad áll, hogy ezt milyen gyakorisággal adod utódodnak. Arra azonban nem árt figyelned, hogy kezdetben az elvégzett feladat vagy munka után egyszerre nyomd gyermeked kezébe az érte járó javadalmazást, mert ezzel erősíted a kapcsolatot az elvégzett munka és a fizetség között.

 Az sem árt, ha a feladat nehézsége egyenes arányban áll az érte kapott pénzösszeggel!

Téged se motiválna, ha több munkáért kevesebb pénzt kapnál, mintha fele annyit végeznél el, ugye?

 A „zsebpénzfázis” nem jelenti azt, hogy a korábban elkezdett jó gyakorlatokat, mint például a közös vásárlást, a számlák befizetését vagy az utalások intézését el kellene felejteni. Sőt!  Ezek keretében, ahol lehet, hagyni kell neki némi szabadságot, és azt az édességet, játékkártyát, vagy netán magazint, amit eddig Te vettél meg neki, most már ő vásárolja meg olyan rendszerességgel, ahogy zsebpénze engedi. Ne lepődj meg, ha egy idő után kevesebb csokipapír vagy magazin halmozódik fel a lakásban…

 Ahhoz, hogy a takarékosság tudatosabb szintjére léphessen a felnövekvő generáció, természetesen szüksége van némi irányításra. Ha már látod a megtakarítási szándék halovány kezdeményeit, akkor bátorítsd és egyengesd ezen az úton gyermekedet. Egy idő után eljuttok oda is, hogy már fel lehet osztani két részre azt a pénzmagot: megtakarítani való és elkölteni stavaló összegekre.

 

Na, de mire tegyen félre? Ehhez célok kellenek! És megint egy sarkalatos ponthoz érkeztünk, hiszen a céltudatosság és türelem kettősével is mélyebb barátságot köt a pénzügyi nevelés során az ifjúság.

 41_2_2.jpeg

Hitted volna?

 

Kezdetben rém egyszerű dolgokra kell gondolni, például egy könyvre vagy egy kisebb játékra. A lényeg, hogy minimális idő teljen el addig, amíg összegyűlik a hőn áhított dologra a kérdéses összeg. Ez járhat akár némi lemondással is az ifjú részéről, hiszen ezért külön bónuszpont jár, mert megkönnyíti majd a későbbi etapok abszolválását.

 Ha már megy kicsiben a takarékoskodás, akkor tovább finomíthatod a megtakarításra nevelést, ösztönzést. Ez persze azt is jelenti, hogy időben is léptünk előre, gyermeked is érettebb lett, ráadásul – reményeim szerint – zsebpénze is gyarapodott.

 Ha nem, akkor térj vissza a „START-mezőre”!

 

E fázis végére el kell jutnotok odáig, hogy már legalább három részre bontva kezeli utódod zsebpénzét. E három pedig:

  1. napi vagy egyszerűbb kiadások (pl. tízórai megvásárlása a boltban);
  2. rövid távú célokra félretett pénz (pl. könyv, kisebb játékok, mozijegy, stb.) – kisebb értékű dolgok;
  3. közepes/hosszabb távú célokra félretett összeg (pl. nagyobb játék, kirándulás, elektronikai eszköz, stb.) – ezek már komolyabb értéket képviselnek.

 

Jól látod, hogy banknak még a közelébe sem mentél, még a neten sem bújtad a különböző ifjúsági számlacsomagokat. Hogy is tennéd, hiszen mielőtt a forgalomba hajtanál, mint tanuló vezető, Te is elvégzed a szokásos KRESZ- és rutinvizsgákat. Nincs ez másként a pénzügyekben sem!

Tízből, nyolc gyerek analfabéta…

Legalábbis pénzügyileg. És ez miért baj? A Te gyereked hogyan fog megtanulni a pénzzel bánni, miként fog takarékoskodni, költeni, felnőtt fejjel gazdálkodni, háztartásának pénzügyeit rendben tartani?

 

Ha mindenki mindent tudna a pénzügyekről, akkor a bankoknak is sokkal könnyebb dolguk lenne. Persze most van, aki azt mondja, hogy hiszi a piszi. Hiszen, ha az emberek kiokosodnak a pénzügyek terén, akkor átlátnak minden pénzügyi ármánykodáson, így a pénzintézetek nem tudnának annyi profitot termelni, haha… De gondolj csak bele, valóban így lenne ez!? Én kétlem. Sokkal könnyebb szót érteni azzal az ügyféllel, aki tudja, mit akar, milyen lehetőségei vannak, és esetleg még a pénzügyi kifejezésekkel is képben van. Így gyorsabban átlátja az egyes ajánlatok közötti különbségeket és könnyebben meggyőzhető egy valóban előnyös ajánlatról.

 

De addig el is kell jutni! Mégis hogyan kezdj hozzá, kihez fordulj segítségért? Bár vannak tervek a pénzügyi oktatás iskolarendszerű bevezetésére, ezek megvalósítása még a távoli jövőbe mutat. Néhány pénzintézetnek van ugyan elvétve egy-egy oktatóvideója, de ezzel be is zárul a kör. Tehát marad a józan paraszti ész.

 

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel nyiss majd számlát csemetédnek, Neked kell előkészíteni a terepet. Ne félj attól, hogy esetleg túl anyagiassá válik a gyermek. Ha körbenézel, a médiából folyamatosan záporoznak a különböző vásárlásra buzdító reklámok, melyek alól sajnos a gyerekcsatornák és a gyermekműsorok sem jelentenek kivételek. Szóval segíts utódodnak abban, hogy ne darálja be a fogyasztói társadalom, és a pénzügyeket ne teherként, hanem lehetőségként élje meg!

 

Itt is fontos a fokozatosság elve… Ne várd el egy óvódástól vagy kisiskolástól, hogy néhány beszélgetés után megértse a pénz lényegét, szerepét és funkcióit. Ebbe a történetbe Neked kell beletenni az időt, energiát és pénzt!

 Indulj a kályhától! Hagyd, hogy megfogja, lássa az érméket, a bankjegyeket. Konkrét példákon keresztül magyarázd el neki, hogy ezek mire valók.  De azt is, hogy egy tábla csoki például ennyi és ennyi érméből vásárolható meg. Mondd el azt is, hogy nem az érmék mérete határozza meg értéküket. Ez viccesen hangozhat Neked, de szerinted egy kisgyerek mi alapján viszonyítana?

 blog_kep_41_1.jpegifj

Ugyanilyen fontos elmondani neki, miként áll pénz a házhoz. Itt elég még, ha a munkáért járó fizetségről mesélsz neki, a megtakarítás a következő lépés, és csak később jön majd képbe a kamatjövedelem.

 

 Életszerű szituáció, amikor a család együtt vásárol, ugye? Ilyenkor már a beszerzés előkészületeibe is bevonhatod a gyermeket, a postaláda amúgy is csurig van reklámújságokkal, amiket átböngészve kialakul a bevásárlólista. Néha megfogalmazódik bennem, hogy mielőtt a pénzről egy szót is ejtenénk, a reklám alapvető szerepét és funkcióit kellene megértetni a fiatalokkal. Zömük sajnos mindent elhisz és készpénznek veszi a kereskedelmi tartalmakat. A bevásárlás során első pár alkalommal lépésről lépésre kell megmutatni neki, hogy miként válogatsz a termékek között és miként döntesz az egyik vagy éppen a másik mellett, mi alapján mérlegelsz, és miért van az, hogy adott esetben nem a legolcsóbbat választod. Aztán jön, amikor a bevásárlás apróbb részeibe is bevonod őt. Döntsétek el közösen, majd csak ő egyedül, hogy – mondjuk – melyik vajat vásároljátok meg.

 

Ha eddig sikeresen eljutottál, már többet érthet gyermeked a pénzügyekhez, mint néhány felnőtt… De az ifjúsági számlák kondícióit még nem kell böngészned, ahhoz még jó pár kötelezően lefutandó kör vár Rád.

Egy rendes bank

Vajon meddig kell visszamenned az időben, amíg egy ilyen jelzőt találsz valamelyik pénzintézet neve előtt? Gyere és kövess, én elrepítelek a nem is oly távoli múltba, és megmutatom, hogy mennyire fair is a jelen.

 2015-öt írunk, a hitelezés ismét felívelő pályára kezd állni a magyar gazdaságban is, amikor a törvényhozók gondolnak egy merészet és megelőzendő egy újabb, a 2008-ashoz hasonló válságot, megszövegeznek egy törvényt az etikus bankrendszerről. A sokak által csak „hitelapokalipszisként” emlegetett helyzet kíméletlen voltát (főként a deviza hiteleket érintően) elsősorban a nem megfelelő tájékozódás és az értelmezési nehézségek idézték elő, illetve az ebből fakadó továbbgyűrűző problémák, legalábbis a döntéshozók szerint. Ezért azt tűzték ki e törvény céljául, hogy rendet teremtsen a tájékoztatás terén. A hitelezést, illetve annak költségeit, valamint főként a kamatokat illetően átlátható, tiszta helyzetet kívántak teremteni.

oszinte_bankos_b.jpegfuta

 Azóta eltelt két év, és, ha ma bármelyik rendes, úgy nevezett „fair banknál” hitelt veszel fel, akkor a hitelkamatod várható alakulásáról köteles vagy érdemi és könnyen értelmezhető információt kapni, amennyiben legalább három éves futamidőt választasz. Ennél mi sem egyszerűbb, hiszen ott van a törlesztőrészletek feltüntetése havi bontásban egészen a hiteled kifutásáig.

 És mi van akkor, ha változik a kamatod?

 Elsőként azt kell letisztázni, hogy miként változhat hitelkamatod…

 Alapvetően hiteled kamata – azaz annak a díja, hogy más pénzét használod – két különböző módon kerülhet meghatározásra. Az egyiknél a kamatláb egy adott időszakra vonatkozó referenciakamathoz viszonyítva kerül megállapításra és rögzítésre, ezek a fix kamatozású hitelek. Ezzel szemben a változó kamatozású hiteleknél egy bizonyos időtávra vonatkozó referencia-kamathoz adódik hozzá a kamatfelár (kamatmarzs), és így kapjuk meg a hitel tényleges kamatlábát.

 No, már most. Alapesetben a referencia-kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank határozza meg, így azért azt Te is sejtheted, hogy innentől kezdve eszeveszetten nagy mozgástere nincs a bankoknak. De jó fej az MNB, mert megengedi, hogy a bankok más referenciaértékeket is megállapíthassanak, illetve alkalmazzanak, egy feltétellel: Az MNB-nek ezeket jóvá kell hagynia! Szóval itt vissza is kanyarodtunk a kiindulási állapothoz, az MNB diktál és véd Téged is.

 Akármelyik mellett teszi is le voksát pénzintézeted, mindenképpen értesítenie kell Téged, ha valami módosul. A fix kamatozású hitelek esetén a kamatváltozás mértékéről kell tájékoztatást küldeni a kamatváltoztatási mutató megadásával. Ha pedig referenciakamathoz kötött konstrukciót választottál, a kamatfelár-változtatási mutatóról kapsz értesítést. Ezeket nyomon is tudod követni az MNB honlapján, biztos, ami biztos.

 De mi van, ha nem szeretnél ilyen tájékoztatókat kapni?

 Miért ne szeretnék?! Kérdezhetnél vissza… Hát, mondjuk, azért, mert jó eséllyel a következő években ezek az értesítők mind a referencia kamat, mind a hitelkamat tekintetében az emelkedésről fognak szólni. Ha tehát ezeket mellőznéd és a mostani rekordalacsony kamatokat szeretnéd élvezni hiteled teljes futamideje alatt, akkor nem kell mást tenned, mint minél hosszabb kamatperiódust választani, akár a futamidő végéig és erre fixálni hiteled kamatlábat.

 Akárhogy is döntesz, jó, ha tisztában vagy a bankok tájékoztatási kötelezettségeivel és így felelősen tudsz dönteni nem csak a hitelt illetően, hanem a választott pénzintézet tekintetében is! Ott érdemes bankolni, ahol megkapsz minden törvényileg kötelező és számodra szükséges információt. Ez sokszor többet ér, mint az a pár száz forint, amit egy-egy számlavezetési díj különbsége jelent!

Van élet a CSOK után?

Ha ingatlanvásárlás, akkor elkezd villogni agyunkban ez a három betűs mozaikszó. A Tiédben is igaz?

Persze utána jönnek a már unalomig ismételt frázisok, három gyerek, újépítés, stb.…

 Jó, jó, tudom én, hogy használt lakásra is igénybe lehet venni, no, de hol van az a mágikus 10+10 milliótól, amit a három vagy több gyermeket nevelők (vagy a jövőben esetleg ennyi csemetét bevállalók) elnyerhetnek, ha minden úgy van, ahogy a nagy könyvben – azaz az ide vágó jogszabályokban – le van írva.

 És akkor mi marad a többieknek? Érjék be „soványka” néhány millióval? És akinek már 25 év feletti a gyermeke?! Valljuk be, bár a 10+10 millió komoly segítség, de egyre ritkább, hogy ennyi elég lenne egy új lakásra, nem hogy egy családi házra… Lehetne még folytatni a sort, ugye?

 

Azért nem kell az orrodat lógatni emiatt, mert van élet a CSOK után is!

 Néhány hónapja kúszott be a hírek közé egy új fogalom, a minősített fogyasztóbarát lakáshitel. Napjainkra már nem múlik el úgy hét, hogy legalább egyszer ne hallanánk felőle. Mégis mi ez? Jó-e ez Neked?

 

Első hallásra nem is tűnnek fel azok a különbségek, amik miatt érdemes lehet rákérdezni bankodnál, ha éppen ingatlancélú hitel felvételén gondolkodsz. Az igazság az, hogy egyébként a pénzintézeteknek, ahol már megtalálhatóak ezek a termékek, kötelező ezt a hitelfajtát is ajánlani. A kamatok terén valójában nem igazán találsz most lényegi különbséget, ami a jegybanki alapkamat rekordmélyen lévő értékének köszönhető. Miért? Mert hiteled kamata általában úgy épül fel, hogy van adott referenciakamat, amire jön a kamatfelár. E kettő összege adja ki azt, amit majd fizetned kell. Napjainkban a piaci és a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek referenciakamata majdhogynem azonos. A fogyasztóbarát lakáshitelek kamatmarzsa azonban maximalizálva van (3,50%). De valószínű, hogy a bankok nagyon nem fognak ennél kevesebbet felszámítani. Ez viszont a piaci marzsokat tekintve átlagosnak mondható.

 

Akkor mégis miért koptatom a billentyűzetet? Mert akad itt más érdekesség is, ami cseppet sem elhanyagolható. Egyrészt minden bank, melynek terméke elnyerte a minősítést, ugyanazt a terméket kínálja, tehát az ajánlatok könnyen összehasonlíthatók. Szegény, jó öreg THM csak pislog nagyokat.

 person-woman-eyes-face.jpg

Másrészt elég világosan le vannak fektetve a szabályok: Ki milyen feltételekkel veheti igénybe? Milyen költségek számolhatók fel? Mi az, amit a banknak kell állnia? Ráadásul a hitelbírálati és folyósítási folyamat is világosan, egyszerűen, határidőkkel kiegészítve lefektetésre került.

 

Valld be, nem igen kaptál még olyan levelet pénzintézetedtől, hogy ennél és ennél a tételnél kevesebb díjat is fizethetsz. Azonban, ha minősített hiteled van, bizony számíthatsz rá. Minden évben, fordulónapon a banknak kötelező tájékoztatni téged a szokásos „ennyi és ennyi áll még fenn a tartozásodból” mellett arról is, hogy van-e esetleg pozitív változás – mondjuk – az előtörlesztés vagy végtörlesztés díjait tekintve. Azért itt százezreket foghatsz, ha éppen úgy van. További előny lehet, hogy a lakástakarékból történő betörlesztés kötelező érvénnyel díjmentes lesz!

 

De hát még meg sem kaptad a hitelt, ugye?!

 

Mégis mi az, amivel számolhatsz? A futamidő maximum 30 év lehet. Ráadásul az sem feltétlenül probléma, ha elmúltál már 70 éves. Viszont ebben az esetben kell valaki, aki melléd áll az ügyletben adóstársként, különben itt véget is ér a történeted. A kamatot itt is lehet fixálni a szokásos 3, 5 vagy 10 év mellett egészen a futamidő végéig. És itt nincs az, mint a piaci hiteleknél, hogy a kamatlábad túlnyúlik a referencia kamat + 3,5%-on! A maximumot akkor is be kell tartani, ha Te éppenséggel 30 évig szeretnéd rögzíteni ezt. Ez azért nem rossz.

 

Ha minden papírt összeszedtél az igényléshez és megkaptad a bank ajánlatát, akkor a bank – néhány kivételtől eltekintve – attól már nem térhet el, , de ugyebár azok meg erősítik a szabályt…

 

Természetesen a hitelkérelem sorsa függ az érintett, illetve a fedezetként felajánlott ingatlanoktól is, de a jó hír, hogy amint megvan az értékbecslés, onnantól már vághatod a centiket. Legkésőbb 15 nap múlva a banknak mondania kell egy igent vagy egy nemet!

 

És még egy plusz: A minősített fogyasztóbarát lakáshitellel megfejelhető a CSOK is!

 

Százból vajon mennyi…?

Vajon mennyi ember kap az előírásoknak megfelelő banki kiszolgálást? Te meg vagy elégedve a bankoddal? Korrekten szolgálnak ki? Jó tanácsokat adnak? Nem kell sokat sorban állni? Vagy pusztán az ügyintéző személye varázsolt el és láncol adott pénzintézethez?

A napokban jelent meg az EU devizahiteleket is érintő döntése. Nem, nem Magyarország volt pellengérre állítva, hanem Romániában zajlott egy per, mely egészen Brüsszelig jutott. Ebben egy devizahiteles firtatta a bank kártérítési kötelezettségét a devizahitelen elszenvedett veszteségeit illetően. A bírák végül adtak is meg nem is a felperesnek. Azt elutasították, hogy banknak kártérítést kell fizetnie, mert az illető nem tudja fizetni a devizahitelét, de azt is megállapították,  ha bebizonyosodik, hogy a bank nem nyújtott teljes körű tájékoztatást, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia az alperes pénzintézetnek.

Mi ebből a tanulság?

Résen kell lenned és éppen ezért azzal is tisztába kell kerülnöd, hogy mi a helyes eljárás egy bank részéről, amikor ügyfelet szolgál ki.

 

Itt megint csak a sajtóban is egyre gyakrabban felbukkanó mozaikszóba botlasz. Ez pedig a MiFID, illetve a MiFID 2, sőt MiFIR is van már. Ezek az előírások szabályozzák, hogy miként kell kinéznie egy tanácsadásnak, illetve tartalmazzák többek között a kötelezően megfutandó körök listáját is. Amelyik mindegyikben közös az, hogy fel kell mérnie a banki alkalmazottnak az ügyfél ismeretét, tapasztalatait, pénzügyi helyzetét és befektetési vagy éppen hitelfelvételi céljait annak érdekében, hogy számára alkalmas szolgáltatásokat, illetve pénzügyi eszközöket ajánlhassanak.

 

A jövő januártól életbe lépő MiFID2 annyiban gondolja tovább a történetet, hogy a banknak a veszteségviselési és kockázattűrési képességedről is információkat kell szereznie. Az adott ügylet megvalósítását megelőzően írásbeli megfelelőségi nyilatkozatot (suitability statement) kell adnia a terméknek a számodra történő megfelelőségéről, illetve arról, hogy az általa nyújtott tanácsok hogyan igazodnak a preferenciáidhoz, sajátosságaidhoz, céljaidhoz.

 dontes.jpeg

Egy érdekes pontra fel is hívnám a figyelmed: A banknak nyilatkoznia kell, hogy a tanácsadást független alapon végzi-e vagy sem. Ne nevess!!!

 

A hiteleknél nyilván nem független alapon fog kínálni bármit is Neked, mivel ez azt jelentené, hogy össze kellene vetnie a piacon lévő más banki ajánlatokkal a sajátját. Nyílván egyik sem fogja a versenytársak termékeit „reklámozni”. De… A bank saját termékei közül is legalább kettőt kell majd eléd tenniük, kettő olyat, ami helyettesítő termékként funkcionál. Tehát nem egy hitelkártyát kell egy lakásvásárlási hitellel összehasonlítani, hanem értelemszerűen például két jelzáloghitelt.

A befektetéseket érintően viszont jó, ha tudod, hogy nem csak banki termékeket forgalmaznak a pénzintézetek, így itt bizony könnyebben hajlanak arra, hogy valóban független tanácsot adjanak Neked.

 

Ha már kellően kifaggattak, csak a bekategorizálásod után kínálhatnak a kapott információkalapján Neked való terméket. Persze dönthetsz úgy, hogy kategóriádon kívüli lehetőségekből csemegézel, de akkor már odabiggyesztik majd a kis kartonodra, hogy ezt és ezt a megbízást a Te utasításodra, nem pedig a bank javaslatára tették. Ha határozott elképzeléssel mész be bankodhoz, akkor nem is kell, hogy felmérjenek. Ám 2018 elejétől, ha hitelekről lesz szó, akkor nincs kibúvó, minden esetben vallatás jön.

 

Egyébként könnyen belátható, hogy MiFID ide, MiFID oda, a bank érdeke is az, hogy minél teljesebb képet kapjon rólad, igényeidről, céljaidról. Másként, hogy a fenébe találnák ki, hogy mire van szükséged?! Jah, hogy ki van adva a tanácsadóknak, hogy adott hónapban éppen mit kell eladni? És ha igen? Nem baj az, mivel a megfelelő ügyfélismeret és kapcsolat nagyban megkönnyíti az ügyintéző dolgát, és éppenséggel Te is olyan banki ajánlatba futhatsz, ami telibe talál, még, ha így elsőre nem is gondoltál volna rá.

 

Ha éppen új pénzügyi szolgáltatót keresel, akkor a pénz- és tőkepiaci szabályok betartása mellett legalább ugyanolyan fontos a mindennapi etikettnek megfelelő ügyfélkezelés is.  Mire gondolok? Köszönés, bemutatkozás, illem, testbeszéd stb.. Ugye, hogy fontos?!

És akkor még nem beszéltünk arról, amikor már élő a kapcsolat. A banknak tájékoztatási kötelezettsége is van, bizonyos időközönként jelentéseket kell küldenie majd Neked.

Végül pedig, ha Te nem lennél mindezekkel tisztában, még akkor sincs minden veszve, mert azon pénzintézetek, amik nem a fentiek szerint járnak el, bizony komoly büntetésre számíthatnak, ha ez kiderül… Ettől még persze Te nem feltétlenül leszel boldogabb, ezért jobb, ha résen vagy!

 

 

 

 

Tuti 30%-ot szeretnél?

 Akkor ide hallgass! Én garantálom Neked, hogy előbb vagy utóbb meglesz! Jaj, hányszor hallhattad már Te is, gondolom. Remélem, amikor ilyet látsz, akkor azért elszámolsz tízig, mielőtt rátennél egy csinosabb összeget a kecsegtető befektetési ajánlatra.

 Mégis mi minden fusson át a fejeden abban a tíz másodpercben?

Elsőként, hogy mi az a harminc százalék? Mert én is ígérhetnék ennyit, és a mondat végén fenn hagyom a hangsúlyt… aztán döntsd el, hogy ez most a nyereség vagy a veszteség mértékére vonatkozik-e!

 No, de viccet félre téve, a legelső dolog, aminek ilyenkor rendelkezésedre kell állnia, az egy befektetési tájékoztató. Tudom, jobb lenne, ha videó üzenetben mondaná el a kibocsátó, forgalmazó, hogy miről is szól pontosan az ajánlata… De most vegyél erőt magadon és szánd rá azt a tíz percet, hogy elolvasd! Hidd el, megéri, csupán a megtakarításod jövője, s talán a Tiéd is múlik rajta!

 Ebben a tájékoztatóban ott kell lennie minden fontos információnak: Milyen időtávra szól a befektetés, mekkora a meghirdetett hozam, hogyan adható és vehető az értékpapír... Ha éppenséggel befektetési alapról beszélünk, akkor meg kell Veled osztaniuk a befektetési politikájukat is, mely bemutatja, hogy milyen mögöttes eszközökbe fektetnek, mekkora kockázatokat vállalnak, illetve vállalsz ezáltal Te is.

 

Kockázati oldalról az sem mellékes, hogy BEVA (Befektető Védelmi Alap) hatálya alá tartozik-e, avagy sem. Félreértés ne essék, a BEVA nem a veszteségeidet hivatott kipótolni, hanem akkor segít, ha az alapkezelő hibájából, csődjéből fakadóan veszítenéd el a pénzed. De attól, hogy az alapkezelő rossz döntéseket hoz, a BEVA nem fog az ajtódon kopogtatni, hogy a hónod alá nyúljon.

 

Ahogy peregnek a másodpercek, érdemes egy pillanatra elidőznöd azon, hogy ki a termék kibocsátója, forgalmazója. Mennyire megbízható a cég, volt-e korábban már ilyen ügylete, az milyen sikert ért el. Ezeket az információkat az internet világában játszi könnyedséggel beszerezheted. Bár tisztul a kép, de, ha egy cég múltja rendben van, az még nem jelent garanciát arra, hogy a jövőben sem fog megbotlani.

 nyereseg.jpeg

És ezzel egy fontos alaptézishez érkeztünk.

 

Akármilyen színes, szagos, grafikonokkal teletűzdelt brosúrát tolnak is az orrod alá, vésd eszedbe, hogy a múltbeli teljesítmények csak abban az időben és az adott feltételek között mutatják egy befektetés sikerességét, a jövőt senki sem ismerheti. Ezt egyébként még azzal is szokták fokozni, hogy várható jövőbeni hozamgörbéket vetítenek ki… Nos, értékelem én az igyekezetet, de azért ezeket még nagyobb fenntartásokkal kezeld! A múltbeli dolgok legalább már megtörténtek. Ha korrekt céggel állsz szemben, akkor erre fel is hívják a figyelmedet vagy legalábbis kiscsillaggal megjelölik a számokat, grafikonokat és odabiggyesztik mellé, hogy:

 

„… a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbenikre…”

 

Haladjunk csak szép sorjában! Legelőször annak kellett volna szöget ütnie a fejedben, hogy egyáltalán kínálhatnák-e Neked ezt a terméket. Itt jön el a MiFID ideje, sőt 2018 januárjától már a MiFID 2-é. Ez az a kérdőív, ami alapján besorolnak egy befektetői típusba és ennek megfelelően csak a számodra emészthető ajánlatokkal bombázhatnak, de erről már korábban említést tettem…

 

Ne engedd, hogy az ígért hozamok elcsábítsanak! Fontos lehet, hogy mennyire rugalmas termékről van szó. Azaz milyen időtávon kell nélkülöznöd a pénzed és mennyire könnyedén juthatsz hozzá, ha szükséged lenne rá, akár lejáratkor, akár lejárat előtt. Ezeket a feltételeket is alaposan rágd át a teljes kép kialakításához!

 

Szóval, ha tuti 30%-ot szeretnél, akkor érdemes higgadt fővel átgondolni az eléd tett ajánlatot. Így eldöntheted, hogy mennyire tuti az a 30%...

 

 


 

Harvey, Irma, szuperviharok? Ugyan már, inkább a Tőzsde!

Hát, végül ide is eljutottunk… Hajónkkal egyenesen Szkülla és Kharübdisz közé vesszük az irányt. A befektetési alapokon megedződve tégy próbát, persze csak óvatosan, ha kellően felkészültnek érzed magad.

Lássuk az alapokat! Mivel is kell felszerelkezned? Kell ugyebár egy lakossági folyószámla és egy értékpapírszámla. Eddig semmi különös, lényegében egy esőáztatta, álmosító, őszi nap izgalmi szintjén vagyunk idáig. A befektetési alapoknál megtapasztalhattad, hogy azok árfolyamát többnyire másnap tudod meg. A tőzsdén azonban a részvények és devizák árfolyamai percről percre változnak az aktuális kereslet-kínálat egyensúlyi állapotának megfelelően. Ez most miért fontos Neked? Mert a legtöbb banknál a tőzsdei árfolyamokat 15 perces késleltetéssel látod. Azt azért érzed, hogy 15 perc alatt nagyot tud fordulni a világ egy olyan piacon, ahol minden pillanat számít. Tudják ezt a pénzintézetek is ezért lehetőséget teremtenek arra, hogy azonnal láss mindent, de ezért a zsebedbe kell nyúlni. Hát mérlegelj bölcsen! Ha nem ki-be akarsz ugrálni (adni-venni napon belül), hanem hosszabb távon tervezel egy-egy részvénnyel, akkor nem biztos, hogy erre áldoznod kell, mivel ez esetben mindegy, hogy pár forinttal drágábban, vagy olcsóbban veszel meg egy-egy papírt. Az is megoldás, hogy abban az időszakban, amikor aktívabban szeretnél a parketten jelen lenni, előfizeted az azonnali árfolyamokat, majd később lemondod a szolgáltatást.

tozsde.jpeg

 

Az alapokhoz hasonlóan azon a napon, amikor megveszed a részvényedet, már a Tiéd, és ha nem napon belül kereskedsz, akkor két-három napot kell várnod, amíg ismét hozzáférhetsz, azaz mire megjelenik értékpapírszámládon. Ez az időtartam bankonként változó, és nagyon nem mindegy, hogy egy vagy három napig lóg a levegőben a történet. De itt is vannak kivételek. Pénzintézeted dönthet úgy, hogy egyszerűen kikölcsönöz Neked előre egy adott részvényből, és így előbb megjelenik az a számládon, mint normál ügymenet esetén.

Mégis milyen árfolyamon vásárolj, és mikor, illetve mire figyelj, amikor részvényt veszel? Bár a részvények adás- vételi jutaléka bankonként eltérő, az alapokkal szemben minden részvénynél ugyanaz; függetlenül attól, hogy az adott ország piacán belül milyet vásárolsz. Külföldi részvényeknél más lesz a felszámított díj, mint a hazaiaknál.

Tehát ezeket a költségeket kell kitermelned, és igen, itt is van adó a nyereséged után… De ne csüggedj, erre gyógyír lehet a TBSZ, ha háromnál több évben gondolkodsz!

 

Az értékpapírszámlának van még egy költsége, amiről eddig nem szóltam, de – ahogy egyre nagyobb és nagyobb összeget tartasz ott – már érzékelhető terhet jelenthet számodra. Az alapoknál is felfigyelhettél rá, hogy általában van egy fix havi, illetve egy százalékos díj. Ez az értékpapírszámlán tartott pénz, befektetési jegy vagy részvény értékének meghatározott százaléka. Ergo minél több van a számlán, forintálisan annál kövérebb összeget mutat ez a költségsor. Ezt általában negyedévente szokta felszámolni a bank, de van, ahol havonta szedik be. Szóval, amikor azt kalkulálod, hogy mennyit kell nyerned, ezzel is számolj!

 

Jön az újabb, talán a legégetőbb kérdés: Hogyan nyerhetsz?!

 

Ha lenne egy örökérvényű igazság, akkor mindenki tőzsdézne, másrészt ez már nem bankválasztás kérdése. Vagy mégis…

 

Miért?

 

Gondolj csak bele! Ha van egy segítőkész, szakmailag felkészült ügyintéződ, ügyfélbarát díjak, kellően rugalmas ügymenet, akkor máris előnyben vagy azokkal szemben, akiknek ebből semmi vagy csak egy része adatott meg. Ezt bizony pénzre válthatod a tőzsdén!

 

Ezért fontos, hogy kellő körültekintéssel válasz magadnak pénzintézetet és sohase egysíkúan gondolkodj, hanem komplexen; kicsit a jövőbeni lehetőségeidet, szükségleteidet, terveidet is mérlegre téve!

 

Alapozunk, alapozunk?

Ha a munkavédelem már rendben, akkor indulhat a munka. Na, de mi a jó alapanyag? Mihez nyúlj, ha megtakarított pénzednek – pontosabban magadnak – a legjobbat akarod?

Míg eddig a kockázat és a várható hozam viszonylatában mazsoláztam a szóba jöhető termékek között, egy apró, ám most már egyre fontosabb dolog felett átsiklottam. Hajós példámnál maradva, a kérdés az, hogy ki fogja a kormányrudat? Hisz akármibe teszed a pénzedet, a végső döntést – az igent, vagy a nemet – Neked kell kimondani. Csakhogy egy betétnél, miután a döntést meghoztad, nincs teendőd. Vársz, míg leketyeg a futamidő és a végén felmarkolod a pénzt. Egy állampapírnál sem kell ugrálnod, ha nem vagy túl heves vérmérsékletű, ott is csak ki kell várni, amíg eléri a lejáratot a kötvény.

A befektetési alapoknál viszont már nem feltétlenül találkozol futamidővel. A nyílt végű alapok lényegében szabadon adhatók, vehetők, nincs lejáratuk. A zárt végű alapoknak ezzel ellentétben már van lejárata, de nem kizárt, hogy addig bármikor megszabadulhatsz adott árfolyamon tőlük, vagy éppen vehetsz belőlük. Jellemzően legcélszerűbb, ezekből kibocsátásuk időszakában betárazni, aztán hátra dőlni és várni. A másik lényegi különbség az, hogy az adás-vételnek jutaléka van, míg a jegyzésnek nincs. Szóval ezt is tedd mérlegre!

Mielőtt belemerülnénk az alapok sokszínű és izgalmas világába, még egy lényegi kérdést nem árt tisztázni. A betétnél, állampapírnál hiába Te mondod ki a végső szót, azért, hogy befektetésed az ígért kamatot elérje, a banknak kell megdolgoztatnia a pénzedet. Viszont az alapoknál már munkamegosztás van!

Hiába látod azt, hogy egy alap az elmúlt három évben hozott 50%-ot, ez nem minden befektetőre igaz! Hogyhogy?!

Csak azoknak mutat ekkora hozamot a megtakarítása, akik folyamatosan portfoliójukban tartották a papírt. Aki azonban ki-be ugrált (hol volt neki, hol nem), annak lehet ez kevesebb, de akár több is. Gondolj csak bele! Ha olyan szerencsés csillagzat alatt születtél, hogy mindig egy-egy visszaesés előtt eladtad befektetési jegyeidet, és minden esetben mélyponton vásároltad vissza, akkor a példában említett 50%-nál jóval nagyobb nyereséget tehettél zsebre.

Viszont, ha nem a legszerencsésebb módon valósítottad meg ezeket a ki- és beszállókat, akkor nem feltétlenül biztos, hogy elérted a jelzett 50%-os hozamot.

jump.jpeg

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor rádöbbensz, hogy itt bizony már Te is munkálkodsz azon, hogy a pénzed minél jobban dolgozzon. Azaz aktívan menedzseled a megtakarításaidat. A befektetési alap vagyonát az alap kezelője forgatja, viszont a befektetési jegyekkel már Te is bűvészkedhetsz pluszban. De vigyázz, ez már akár azt is jelenheti, hogy szép lassan akár a teljes megtakarításodat elégeted! Hiszen, ha a mélypontokon adsz el, de a csúcsokon veszel, akkor folyamatosan csak veszteséget realizálsz.

A tőzsde egyik legfontosabb aranyszabályát nem árt, ha már most eszedbe vésed: Sohase a veszteséget akarjuk visszanyerni! Szimplán nyerni szeretnénk. Ha pedig vesztesz, akkor az már elment és pont. Gondolkodj rajta egy keveset, hogy mit kellett volna másként tenned, mire figyelj legközelebb, de ne ragadj bele a frusztráltságba! Olyan ember még nem született, aki egyfolytában csak nyerőben volt.

De ne szaladjunk azért ennyire előre! Bár innen már látótávolságon belül vannak a tőzsde háborgó vizei, azért itt még épphogy csak fodrozódnak a hullámok. Ha ennél nem is akarsz jobban belemerülni a befektetésekbe, akkor az alapoknál érdemes a tőke- és hozamgarantált, vagy tőke- és hozamvédett alapokat keresned. Bár látszólag nagy különbség nincs a két elnevezés között, azért érdemes átnyálazni a tájékoztatókat. Leegyszerűsítve: A tőkegarancia erősebb, mint a tőkevédelem. A hozamnál tovább lehet lubickolni az érdekességekben, amik persze a pénztárcánk kövérségét is meghatározhatják majd. Van úgy, hogy a pénzintézet évente megnézi, mennyit hozott az alap, és annak egy előre meghatározott részét bebiztosítja Neked. Így hiába lesz, mondjuk, a következő év veszteséges, Neked az első év nyeresége már ott figyel a tőkéd mellett. Arra is van lehetőség, hogy az alap teljes futamidejére határoz meg egy fix százalékot, és – ha a fene fenét eszik is – ezt megkapod, még akkor is, ha minden esett abban az időszakban. De megállapíthatnak egy küszöbértéket is, melynek elérésekor írják jóvá Neked az ígért hozamot.

Itt még mindig fogják a kezed, de egyre nehezebb lesz ellenállni a kísértésnek, hogy bele ne vesd magad a részvények és devizák sűrűjébe.